Hétköznapi félelmeink: melegházasság, migránsok és a döntés

Szeretném megnyugtatni minden keresztény és konzervatív olvasómat, és mindenki mást is, rögtön az elején: nem akarom, hogy melegházasság és migránsok legyenek Magyarországon, és nem akarok támogatni semmi ilyen elképzelést. Viszont azt sem akarom, hogy az Isten templomába beszivárgó félelem szelleme otthon érezze magát bennünk, és egy idő után alig tudjuk kirúgni onnan…

Tulajdonképpen a szellemi világnak is vannak “illegális bevándorlói”: ezek a gonosz szellemek, amelyek álcázzák magukat, és igyekeznek belopózni arra a helyre, ami nem számukra van fenntartva, hanem egyedül Isten Szent Szelleme számára. “Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Szelleme lakozik bennetek?” (1 Korinthus 3:16)

Lehet, hogy sokszor hallottuk, olvastuk már, de úgy érzem a kereszténység megszólalásait, reakcióit látva, hallva, hogy nem jött át igazán, amit Pál tanít: “Mert nem a félelem szellemét adta nékünk az Isten, hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak szellemét.” (2 Timótheus 1:7) Egy éles választóvonalat húz Pál két szellemi állapot között: vagy félelem alatt élünk, és akkor erőtlenek vagyunk, szeretetlenek vagyunk és képtelenek vagyunk a józan gondolkodásra, vagy az ellenkezője: nem félünk, és ebben az állapotban igazán erősek, szeretetteljesek vagyunk, és józan, tiszta fejjel tudunk gondolkodni.

Könnyen lehet ellenőrizni ezt az állapotot magadban: ha most még azon filózol, hogy ez az írás hová fog jutni, vajon az “ellenzéki” pártokra akar szavaztatni, hogy rászabadítsák a migránshordákat az asszonyainkra, akkor nyugodtan hidd el: a félelem szellemének az erős befolyása alatt vagy, amivel annyira belőttek téged, hogy képtelen vagy másra gondolni. Nem vagy józan…

Ennek a túladagolásnak az eszközei könnyen láthatók, érzékelhetők, ha olvasod a híreket, pörgeted a fészbukot, jársz az utcán, vagy nézed a tévét, hallod mások véleményét és félelemeit, indulatait ebben a témában. Ezeket a minket elárasztó gondolatokat egyébként érzelmekkel párosítva tudják a leghatékonyabban belénk programozni. Tudom, nehéz már hihetően használni mostanában azt a szót, hogy “gyűlölet”, hiszen mindenki ezt mondja a számára ellenszenves politikai irány képviselőire, oda-vissza, hogy a másik gyűlölködik… Pedig tényleg ez a valóság, hogy beleszivárgott a lelkekbe, a gondolatokba, az indulatokba. Isten a szívek vizsgálója. És azt kéri, hogy mi is vizsgáljuk meg a szíveinket. Azt akarja, hogy mi kérjük Tőle: Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős szellemet újítsd meg bennem. (Zsoltárok 51:10)

Az erős szellem még két másik tulajdonságot hordoz magában a megváltott, újjászületett ember életében: szeretetet és józanságot. Ezek nem csupán viselkedési szabályok megtartásában mutatkoznak meg, és igen nehéz lenne hitelesen utánozni a szeretetet és a józan gondolkodást. Arról nem is beszélve, amikor az ember csak bizonygatni akarja: “Én józan vagyok!” Mint amikor a részeg ember zsibbadt nyelvvel és homályos szemekkel, félreérthetetlen intonációval igyekszik bizonygatni: “Én nem iszok!”

A szeretetet sem bizonygatni kell. Tudjuk jól saját magunkról, hogy mi mozdul meg bennünk, ha – maradva az eredeti témánknál – egy ellenzéki politikusról vagy egy ellenzéki pártról van szó – vagy akár a kormánypártok egyes kiemelt tagjairól… A különböző híroldalak a cikkeikben előszedik a kulcsszavakat: “migráció, melegházasság”, és máris be van biztosítva egy csomó olvasó agyában a megfelelő idegpályák reflexszerű működése: beindulnak benned ugyanazok az érzelmek, ugyanazok az indulatok, amelyek a híroldal szerzőjéből ömlenek. Mint egy automata, amin csak a gombokat kell nyomogatni. Szerintem nagy eséllyel veled is ez történik.

Ezért posztolnak a híresebb és a kevésbé híres oldalak is szó szerint minden nap, akár naponta többször is, olyan cikkeket, bejegyzéseket, amelyekkel ezeket a félelem- és gyűlölet-gombokat nyomogatják bennünk…

De hidd el, kedves testvérem: ez nem tesz jót neked. Lehet, hogy megszeretted azt az adrenalin löketet, ami ilyenkor jön beléd, csak tudnod kell, hogy függővé válsz. És ami ezzel együtt jár: észrevétlenül olyanná alakul át a lelked, a személyiséged, hogy oda az ugyanolyan lelkületű démonok simán be tudnak költözni, mert a sajátjukénak tudják tekinteni az életed “házát” – miközben az a ház, Isten háza eredetileg, Isten Szellemének a temploma, amelyért Jézus drága árat fizetett, a saját vérét adta. Gyere le a szerről…

Gyere le a félelem-pumpáról, mert egyszer csak túladagolod magad, és nem tudod, mi lesz veled, mert már annyi sem marad a józan eszedből, amennyi most van még. Amíg még van, kérlek: ne szeresd ezt a világot, sem azt, ami a világban van. Jézus nem vett ki minket ebből a világból, az Atyától sem kérte ezt, és éppen ezért nagy felelősség, hogyan éljük ezt az életet ezen a világon. Ne mi idomuljunk hozzá, hanem a világ, a környezetünk idomuljon hozzánk!

Miért nem hiszünk már ebben a küldetésben? Mert esetleg keresztény vezetők sem hisznek már benne, csak a félelempumpáló gombot nyomogatják ők is? De mi nem emberek szolgái vagyunk, hanem Isten szolgái.

“Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az ÚRban bízik, az oltalmat talál.” (Példabeszédek 29:25)

Na és ha eljutunk a józanságra? Ha tényleg “tiszták” leszünk? Akkor fel szabad tenni a kérdést a migránsokkal és a melegházassággal kapcsolatban? Igen, persze. Értelmesen, nyugodtan, józanul, nem félve.

Hanem imádkozva. Isten olyan dolgokra is képes, amire emberek nem.

Most talán sokan mondják, hogy dehát cselekedni is kell, meg a szavazás a kötelességünk, ha akarunk is valamit… És ezzel száz százalékosan egyetértek! Csak mielőtt olyan gyorsan átlépünk arra a kérdésre, hogy mi a mi kötelességünk és lehetőségünk, még egy pillanatra (vagy sokkal tovább) időzzünk el azon a kérdésen: milyen szerepe van Istennek a történelmünk formálásában? “Ne bízzatok hát halandó emberben, hisz orrában oly röpke a lehelet, amely élteti! Ugyan mennyit ér, s mit várhattok tőle?” (Ézsaiás 2:22). Tudom, így a választások előtt szinte lehetetlen erről beszélni, és biztosan könnyű félreérteni a motivációt emögött. De Isten továbbra is az, aki hegyeket mozdít, és nem a mi erőnket használja hozzá… Elfeledkeztünk erről? Amellett, hogy igenis, jó és fontos dolog elmenni szavazni, még jobb és fontosabb dolog tudni, hogy mit miért teszünk.

Ha félelemből és emberben bízásból fogunk úgy dönteni, ahogy, akkor az egyik következménye ennek az lesz, hogy az addig felgyülemlett, lelkünkbe és elménkbe fecskendezett érzések és gondolatok tömegére teszünk egy végső pecsétet: az ikszünkkel… És lesz egy katartikus élményünk, hogy na tessék, megtettem amit a félelmem diktált, hátha így nem lesznek migránsok, hátha így megvéd a kormány… Nevetséges, de igaz: ezek az ígéretek ott vannak mind a két oldalon, ráadásul olyanok részéről is, akiknél még komolyan is lehet venni, de ez már tényleg csak a kapmányviták örvényébe vinne bennünket. A lényeg, hogy ugyanúgy lehetnek az ellenzékre szavazók között is olyanok, akik a kerítés megtartásáról és egyéb témákról tett ígéretekre alapozva, ugyanúgy a félelmeikből, a rettegésből és az ebből fakadó emberben bízás lelkiállapotával teszik meg ugyanezt.

Mind a kettő ugyanabba a csapdába visz: emberben bízni a félelmeink miatt.

Nem arra akartam kihegyezni a mondanivalómat, hogy hová szavazzunk. Hanem arra, hogy amikor szavazunk, akkor egy bizonyos lelkiállapot, belső beállítottság, szellemi erősség vagy gyengeség lesz megpecsételve az utolsó mozdulat által: az ikszeléskor. És ezzel a tudatos, fizikai mozdulattal megerősítjük azt, ami addig felgyülemlett bennünk. Ez egyszerű pszichológia. Bármilyen irányba is akarunk ikszelni, ne a félelmeinket vigyük be a szívünkben a szavazófülkébe. Ne engedjük, hogy démonok kísérjenek bennünket vasárnap, a gondos pszichológiai programozás következtében. Hanem már most, az előtte való napokban adjuk meg magunknak a lehetőséget, hogy Isten előtt megnyugodjunk, az Ő kegyelmében és jóságában gyönyörködjünk, fellélegezzünk, a Szent Szellem újra átjárhasson bennünket, ahogy már régóta vágytunk rá, és amikor szavazni megyünk, ne a gerjesztett érzelmek legyenek velünk (egyik oldalé sem!), hanem csakis a békesség Istene.

Végezetül, a választásról mindenképpen az a véleményem, hogy azért kell megtennünk, mert Isten úgy rendelte, hogy most ne olyan időszaka legyen a történelemnek, amikor egy király mondja meg mi történik, hanem a demokráciának nevezett rendszerben legalább négyévente mi is. Ez nem arról szól, hogy mennyire jó vagy tökéletes ez a rendszer, hanem arról, hogy most tényleg a miénk a felelősség. Isten az emberiségre bízta a teremtéskor, hogy uralkodjon a földön. Ezt sokféleképpen csinálták már, főleg rosszul, de mi most, a jelenlegi lehetőségek között éljünk a döntés hatalmával. Nem akarok lehúzni senkit, aki a nagy bizonytalanság és ellenszenv miatt úgy dönt, hogy “nem dönt”, őket is tiszteletben tartom. De ha tiszta fejjel, körültekintően átgondoljuk az összes lehetséges szempontot, és látjuk a lehető legjobb utat, akkor menjünk el, és cselekedjük meg a jót. És bízzunk Istenben, hogy mivel úgyis tökéletlen emberek fognak kormányozni – bármi is lesz a választás kimenetele! –, hogyha mi továbbra is elvégezzük a ránk eső részt, és Isten királyságát, akaratát, jelenlétét, útjait keressük először, akkor együtt fogunk tudni működni az Úrral, és nagy dolgokat fogunk tapasztalni. Újra, még nagyobbakat, mint régebben! Ne hagyjuk, hogy befolyásolható emberként szólamok és félelmek sodrásába kerüljünk, és elborítsák az agyunkat és a lelkünket ezek a szellemiségek, hanem csakis az erősség, a szeretet és a józanság szelleme maradjon bennünk, melyet Istentől kaptunk. Mert a Mindenható Isten temploma vagyunk, és Istennek nagyon komoly tervei vannak velünk, amelyeket csak a számára fenntartott, tiszta templomban fog tudni véghezvinni.