Vigyázzatok a lesben álló sakálokkal!

Először is áldott új évet kívánok mindenkinek, megerősödést az Úrral való szoros együttműködésben, Szellemben járó életben!

2020 első napján olvastam egy hírt, miszerint egy magyar vadásztársaság egyik hajtása során a minap az történt, hogy kedvenc vadászkutyájuk, egy magyar vizsla éppen felugrott, amikor egy ott lapuló sakál elkapta és átharapta a torkát. Az esetet közelről látták a vadászok is, de annyira közel játszódott le az egész, közvetlenül előttük, hogy egymást is és a kutyát is veszélyeztették volna, ha megpróbálnak lövést leadni a támadó sakálra.

A ragadozó, miután megfojtotta a vizslát, hirtelen elmenekült. Az elpusztult vadászkutya érthetően fájdalmas veszteség volt számukra.

A történettel sokan foglalkoztak a vadásztársaság facebook oldalán, volt aki hibáztatta a vadászokat, volt, aki a védelmébe vette őket, de olyan hozzászólások is olvashatóak, amelyek megértőek, ugyanakkor a természet rendjére hívják fel a figyelmet.

Miért írom ezt a történetet: nem a konkrét esettel szeretnék foglalkozni, talán ehhez hasonlóak szoktak időnként történni. Úgy gondolom, hogy az Úr kisebb-nagyobb eseményeket is felhasznál arra, hogy ezek által jeleket adjon, és felhívja valamire a figyelmünket. Megmozdult bennem valami, miközben a hírt olvastam, és már szellemi tartalommal, mint Isten népének szeretném ezt a figyelmeztetést átadni nektek:

Vigyázzatok a lesben álló sakálokkal!

Az új évben új munkákba kezdünk bele, vagy korábbiakat folytatunk, itt Magyarországon is nagy jelentőségű eseményekre készülünk Krisztus testében, megvannak a céljaink, amelyeket jobb esetben a Szent Szellemtől kaptunk, és készen állunk kivonulni, hogy területet szerezzünk, és legyőzzük az ígéret földjét foglaló óriásokat.

De nem hagyhatjuk figyelmen kívül a nagyobb, látványosabb ellenség elleni küzdelmünk során a lesben lapuló sakálokat sem. Azokat az ellenséges szellemi lényeket, akik mindenképpen meg akarják tartani a saját területüknek azt a szellemi terepet, ahová az Úr munkáját és Jézus Krisztus uralmát akarjuk bevinni. Igazságot, békességet, Szent Szellem örömét. Ők ezt nem akarják. És ha csak a nagy ellenségre koncentrálunk, a váratlan, kisebb jelentőségű helyzetekben érő támadások úgy meglephetnek bennünket, hogy komoly veszteség érheti a csapatot, a csapatmunkát.

Ez ellen azt tehetjük, hogy ebben az évben még inkább elhatározzuk, hogy folyamatosan éberek leszünk, minden pillanatban. Továbbra sem egymásban látva az ellenséget, hanem tudva, hogy akikkel egy csapatba rakott az Úr, azokkal egy célért küzdünk, és egymást is meg kell védenünk, még akkor is ha csak az egyik “vadászkutyáról” van szó, és nem feltétlenül a vezetőről.

Egy régóta elterjedt, általános szemlélet a kereszténységben, hogy a vezetőt éri mindig a legnagyobb támadás, ezért őérte kell állandóan imádkozni, hogy folyamatos szellemi védelem alatt legyen. Miközben ez önmagában teljesen igaz, és fontos, hogy lássuk ezt, és hordozzuk imában és áldjuk a vezetőinket, közben a vadászkutyákra is legyen gondunk!

Isten úgy építette fel a testet, hogy a kevésre becsült tagnak nagyobb megbecsülést adott. Azért tette ezt, hogy a test részei között ne legyen meghasonlás, hanem a tagok kölcsönösen gondoskodjanak egymásról. Ha valamelyik rész szenved, vele együtt szenved a test többi része is. Ha valamelyik tag megtiszteltetésben részesül, a többi tag is együtt örül vele.” 1 Korinthus 12:24-26

Ez tehát arról szól, hogy mindenkinek szüksége van a Test odafigyelésére, gondoskodására, a vezetőknek és a kisebbeknek egyaránt.

A váratlanul megölt vadászkutya esetéről még Jakab kivégzése jutott eszembe. Az Apostolok cselekedeteiben olvashatjuk, hogy a király azzal akarta elnyerni a nép tetszését, hogy kivégeztette a három legkiemelkedőbb apostol közül az egyiket (lásd 12. fejezet). Ez teljesen váratlanul érte a gyülekezetet. Majd mivel látta, hogy ez tetszik az embereknek, Pétert is bebörtözte, hogy majd vele is tetszése szerint cselekedjen. Ekkor viszont már felkészültebbek voltak a hívők, és tömény szellemi élményekkel teli imaakcióba kezdtek vezetőjük megmeneküléséért. Ennek meg is lett az eredménye, Péter egy nagy csoda útján megmenekült.

Legyünk állandó készenlétben, ami ne csak az imádkozással töltött időt jelentse, hanem legyünk benne aktívan a szellemi birodalomban, Isten királyságában, a Szent Szellem mindenféle munkájában, uralmában, hogy olyan szellemi látasunk legyen, hogy ha éppen előugrik valamelyik munkatársunk az Úrban Isten munkájában, már előre tudjuk szellemben, hogy milyen támadásra kell számítani, és a prófétai ajándékok és a szellemi harci eszközök által időben el legyen kerülve a következő tragédia.

Harcoljunk, mert nem mindegy, hogy Isten akarata, vagy az ördög tervei valósulnak meg; de harcoljunk okosan, szellemi belátással és Istentől jövő bölcsességgel, stratégiával, hogy a saját indíttatású ötleteink ne sodorjanak fölösleges veszélybe, ehelyett Istentől való ötleteink legyenek, amelyek által teljes győzelemben járunk, és betöltjük a küldetésünket.

Ebben az egyre fokozódó harcban csak Krisztus testében megtalálva a helyünket fogunk tudni helyt állni. Keressétek meg a kapcsolataitokat, akik még nem találtátok meg. Aki keres, az talál. (Mt 7:7) Akik már megtaláltátok, erősítsétek meg, még érettebb szeretetben viszonyulva egymáshoz, mindenki a saját feladatára koncentrálva; a váratlan csapdákon és támadásokon pedig szellemi éberséggel, rutinosan felülemelkedve; és egymás terhét is hordozva.

Országh György, 2020. január 01.


Képek forrása: magyarkincsek.hu, en.m.wikipedia.org