Szoboszlai Dominik és az isteni áldás

“Láttál-e a dolgát szorgalmasan végző embert? A királyok előtt fog állni az, nem marad az alacsony rangúak között.” (Péld 22:29)

Szo-bosz-lai… Tanulgatják az angolok is a rendkívül sikeres, fiatal magyar focista nevét, amióta kiderült, hogy 70 millió euróért megvette a Liverpool a Leipzigtől. Dominik rendkívül tehetséges és céltudatos. De ahogy a Telex cikkében olvastam, a karjára tetovált idézettel valami többre emlékezteti magát minden egyes alkalommal, amikor rátekint:

“a tehetség isteni áldás, de hihetetlen akarat és alázat nélkül mit sem ér.”

Saját bevallása szerint ezek Steven Gerrard szavai, ami azért is igazán különös, mert ezt még 15 évesen varratta magára, a Liverpool szerződés pedig egészen friss dolog – ráadásul Gerrard az angol klub legendás jétákosa volt, akinek a 8-as mezszámát is viselheti mostantól a magyar játékos.

Mindez véletlen lenne? A cikkben Dominik édesapja sorsszerűségről beszélt, és arról, hogy a fia tényleg hitt is ebben az idézetben.

A mi “sorsszerűségünk”

Azt gondolom, nekünk, Bibliaismerő hívőknek nem kell messze keresgélnünk ahhoz, hogy mindezt igazolva lássuk.

A fenti Példabeszédek idézetből megérthetjük, hogy ha az ember szorgalmas azon a területen, ami a saját feladata, akkor meg lesz jutalmazva: oda kerül, ahová nem kerülhet akárki. Legyen ez akár szó szerint a királyok előtt való megjelenés, akár átvitt értelemben, befolyásos emberekkel való találkozás vagy kiemelkedőbb, tekintélyesebb emberek mellett kapott új megbízatás. Valamilyen formában előléptetésben részesülsz. Többet bíznak rád, mert hű voltál a kevésen.

Mindannian kaptunk valamit Istentől, amivel foglalkoznunk kell. Vannak, akik többet kaptak, ahogy Jézus tanítja: “Akinek sokat adtak, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól többet várnak el.” (Lukács 12:48)

Nem sokat látsz magadban? Pont rólad van szó. Ambíciózus vagy? Akkor is rólad van szó…

Ne tévesszen meg, hogyha látszólag keveset kaptál: ugyanolyan fontos az is az Úrnak – a talentumok példázatában az Úr elmarasztalta azt, aki azzal az eggyel nem kezdett semmit (Mt 25). De erre tanít a Krisztus testének a Pál apostol által alkalmazott képe is: “a test gyengébbnek látszó tagjaira igen nagy szükség van” (1Kor 12:22).

Nemcsak az előléptetésünk miatt kell forgatnunk a talentumainkat. Ez nem olyan ambicionizmus, amitől istenfélő emberként tartózkodnunk kellene. Anélkül, hogy részletesen belemennék:

Jézus nem ellenzi az ambíciót,

csak azt tanítja, hogy mindazt, ami ránk van bízva, alázattal és szorgalommal végezzük. (Lásd: aki nagy akar lenni közöttetek, legyen a ti szolgátok…)

Ahogy Szoboszlai Dominik karján üzeni a Gerrard-idézet: a tehetség (avagy “talentum”) mellé akarat és alázat is szükséges, hogy érjen is valamit. Az alázat nem azt jelenti, hogy álszerényen visszahúzódok és inkább nem csinálok semmit, nehogy “fontoskodónak” tartsanak mások… Hanem azt, hogy átlátom a feladatom és a felelősségem súlyát, és végig szem előtt tartom, hogy csak akkor van értéke annak, amit csinálok, ha beleadok mindent. Nemcsak minden erőmmel, hanem például teljes elmémmel is… Ez azt is jelenti, hogy gondolkodom azon, hogy hogyan tudom a leghatékonyabban hasznosítani a lehetőségeimet, a képességeimet, az ajándékaimat. Emellett az sem bűn, ha örülök az eredményeknek (Pál még a börtönlevelekben is örvendezett, sőt a gyülekezetet nevezte az örömének), Isten embereként pedig mindezt hálaadással élem meg.

Ez lesz kiértékelve Krisztus ítélőszéke előtt: amiket ebben a testben cselekedtünk, azokból vajon, arany, ezüst, drágakő lesz?

A neveddel is célja van az Úrnak

Elmélkedjünk el azon az ígéreten, amit Ábrahámnak tett Isten, amikor elhívta: “…felmagasztalom nevedet, és áldás leszel…” (1Mózes 12). Mivel mi is Ábrahám áldását örököltük Krisztusban (ld. Gal 3), azon sem kell meglepődnünk, hogy a mi nevünket is fel akarja magasztalni Isten. Félreértés ne essék: Jézus neve az, amely minden név felett való. De ezek szerint az összes többi névnek is megvan a maga súlya és tekintélye! “Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?” (ApCs 19:15)

Igen, a láthatatlan világban, nemcsak személyesen Isten, hanem az angyalok, illetve valamennyire a tisztátalan szellemek is tisztában vannak a felhatalmazásunkkal. És talán ahogy Szoboszlai Dominik nevét is gyakorolják már külföldön (valószínűleg nemcsak a szurkolói, hanem a lehetséges ellenfelek támogatói is), úgy a mi nevünk is felemelkedik a hűséges és szorgalmas szolgálatunk által, amit az ajándékaink, talentumaink ismeretében végzünk – és amelynek a végső gyümölcse a Krisztus “jutalomosztó emelvénye” előtt lesz, ahol minden esélyed megvan rá, hogy te is azt halld: “Jól van, jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután.” Mindez csak azon múlik, hogy megérted-e:

nemcsak neked és miattad fontos, hogy mit kezdesz az ajándékoddal, a tehetségeddel,

hanem magának az Úrnak a legfontosabb, aki mindezt kitalálta, eltervezte, hogy Isten országának és az embereknek a hasznára lesz, pont rád szabta és neked adta – hogy te neki add és a dicsőségére használd. Amiből a láthatatlanban arany lesz, ezüst és drágakő. Egy napon pedig, a Királyok Királya előtt állva, az alázatosságodért felmagasztalva, látható is lesz mindez.

– Országh György