Megtámadták Izraelt. Hogyan reagáljunk?

Ma reggeli hír (2023.10.07.), hogy a sajnos gyakran ismétlődő, Gázából indított rakétatámadás ma a sokszorosa annak, amit ilyenkor olvasni szoktunk a hírekben, ráadásul fegyveresek is behatoltak Izrael területére. Izrael Állam hadiállapotot hirdetett.

A terrorszervezetek, úgy tűnik, szinte kifogyhatatlan forrásokkal rendelkeznek ezekhez a támadásokhoz, amelyek hosszú évtizedek óta nehezítik meg az Izraelben élők – zsidók, arabok és mindenki más – mindennapjait. Nyilvánvaló, hogy ezt csak azoktól az országoktól jövő támogatással lehet finanszírozni, amelyeknek érdekében áll Izrael elpusztítása, ezzel együtt a Közel-Kelet destabilizálása, akár egy harmadik világháború kirobbantása.

Ennek a kibontakozása előre meg lett írva a Szentírás prófétáinál, és tudjuk, hogy nem csak arab országok fognak részt venni benne (lásd Ezékiel 38-39).

A keresztények között régóta köztudott, hogy Isten igéje arra tanít: imádkozzunk Jeruzsálem békességéért. Meg kell értenünk, hogy ez nem pusztán egy vallási plusz kötelezettség a részünkről. Isten előre jelezte az Ő igéjében, hogy Izraelt mindig is támadni fogják, Ő pedig konrét instrukciókat adott arra nézve, hogy hogyan reagáljunk erre, a helyzet ellensúlyozása érdekében.

Míg az ószövetségi prófétáknál konkrétan Izraellel kapcsolatban olvasunk Istennek erről a szándékáról, az Újszövetség általánosságban ír arról, hogy mindig imádkozzunk a hatalomban lévő vezetőkért, hogy csendes, nyugodt életet élhessünk.

Kell-e azt gondolnunk, hogy ez már a végidők kifejletéhez vezet?

Gyakorlatilag minden e világi esemény a megprófétált végkifejlet felé vezet, amelynek továbbra sem tudjuk a napját és az óráját, de látnunk kell azt is, hogy van egy visszatartó erő, amely nem engedi, hogy ennek az egyik csúcseseménye, az antikrisztus világuralma csak úgy, bármikor bekövetkezzen. “Működik ugyan már titkon a törvényszegés: csakhogy annak, aki azt még most visszatartja, el kell az útból vétetnie. És akkor fog megjelenni a törvénytipró, akit megemészt az Úr az Ő szájának leheletével, és megsemmisít az Ő eljövetelének megjelenésével”. (2Thesszalonika 2:7-8)

Igen hasznos az igazak buzgóságos könyörgése, tanítja Jakab a Szentírás lapjain (5:16), viszont a kételkedés nem segíti a hitünk hatékonyságát – amire szintén Jakab levele int bennünket (1:6-8). Figyelem: a kételkedés elsősorban nem azt jelenti, hogy nem tudok elég erősen koncentrálni, természetfeletti kinyilatkoztatással a szívemben; hanem inkább azt, hogy amiért hittel akarok imádkozni, amellett van egy másik elképzelésem is. A kétféle gondolkodás táplálja a kételkedést.

Ha a békéért imádkozom, a háború leállásáért, miközben úgy gondolom, hogy ez a háború azért elég jogos, és biztosan így kellett lennie, mert nem véletlenül engedte Isten, ezért nagy bizonytalanul hozzáteszem az oly sokszor rosszul értelmezett szófordulatot, hogy “mindazáltal legyen meg a Te akaratod…” – azzal csak azt bizonyítom, hogy én nem ragaszkodom a háború leállásához!

Ez a mentalitás pedig összeegyeztethetetlen az egyértelmű hittel. Ha így imádkoznak keresztények ezrei, százezrei (mivel így is gondolkodnak), ne csodálkozzunk, hogy a huszadik században két világégés és számtalan értelmetlen öldöklés volt, nem is beszélve a népirtásokról, a holokausztról, és az eközben lelepleződött megbúvó antiszemitizmusról a keresztények között. Ezeknek az imái nem tudnak leállítani háborúkat. (Pedig a mi Istenünk háborúkat némít el! Zsoltárok 46:10)

De az Ukrajna ellen folyó értelmetlen pusztítás sem fog az imáink hatására leállni, amíg úgy gondolkozunk különböző újságcikkek, véleményformáló szereplők által befolyásolva, hogy valamiért csak megérdemlik ezt az ukránok, ezért vagy azért… Nem! Ilyet a hétköznapi emberek nem érdemelnek, közel sem. A politikusok, egy-egy állam, hatalmi pozícióban lévők helyzete az más kérdés (ott sem emberek meggyilkolása a megoldás a Krisztusi szemlélet szerint!), de éppen ezért nem engedhetjük meg magunknak, hogy akár a csírája is ott maradjon a gondolkodásunkban annak, hogy ennek vagy annak a háborúnak így kell történnie. Habár mégis mondhatjuk, hogy így kellett történnie: a háttérben számítgató, hatalommal rendelkező vagy hatalomra éhes, gyűlölettel telt pszichopaták akaratából persze, hogy így kellett történnie, akiket e világ sötétségének a szellemi világuralkodói motiválnak, a Sátán vezetése alatt – aki csak azért jött, hogy lopjon, öljön és pusztítson.

Ha esetleg van az események mögött bármilyen igazságosnak mondható cél is, az valósuljon meg fegyverek nélkül, megvannak erre a politikai és gazdasági szereplők egyéb eszközei. Nem beszélve Isten természetfeletti beavatkozásairól. Nyugodtan imádkozhatunk hittel ezekért.

Más szóval: ne csak kérjük a békét – higgyünk is benne. Szívből szeressük a békességet! Jézus sem azért mondta, hogy hallani fogunk háborúkról, mintha ezzel azt akarta volna mondani, hogy ha ilyet hallunk, akkor csak nyugodtan értsünk egyet azzal, aki éppen lerohan egy másik országot – hanem hogy meg ne rémüljünk (lásd Máté 24:6). Az, hogy “ezeknek meg kell lennie”, úgy értelmezhető megfelelően, ha elolvassuk a szövegkörnyezetét is: ez a “vajúdás”, a szülési fájdalmak kezdete. Amikor egy anya szül, akkor nem valamelyik kívülálló okoz neki fájdalmat, hanem a benne végbemenő szükséges folyamatok. Viszont még neki is nyújtanak segítséget a szülésznők, hogy egyrészt a szülés végkifejletére is eljusson, másrészt, amennyire lehetséges, a fájdalmát is csillapítsák. Legyen bennünk ugyanaz a könyörület és együttérzés, mint egy jószándékú szülésznőben…

Tehát imádkoznunk kell, most újra jobban ráfókuszálva a hitünket Izraelre is, az ott élő hétköznapi emberekre, hogy béke legyen; amellett, hogy tovább imádkozunk az Ukrajnában élő emberekért és annak a háborúnak a leállásáért is (mint ahogy a többiért is). De mindez csak akkor fog érni valamit (sőt, Jakab szerint sokat fog érni!), ha az IGAZ EMBEREK, vagyis az Isten igaz értékrendje szerint élő és gondolkodó emberek imádkoznak – nem kétféle gondolkodással, hanem céltudatosan, csak Isten szívével összhangban, tehát valóban a Szent Szellem által (lásd Efézus 6:18).

Országh György
a Prófétai Napló szerkesztője és a Bölcsesség Bibliaiskola igazgatója

Read the same article in English here.