Szentség és kegyelem az Új Szövetségben

A Zsidókhoz írt levélben olvashatjuk:

„Ezért tehát a lankadt kezeket és a megroskadt térdeket erősítsétek meg, és egyenes ösvényen járjatok, hogy a sánta meg ne botoljon, hanem inkább meggyógyuljon. Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat. Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűség gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön. Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, aki egyetlen tál ételért eladta elsőszülöttségi jogát.”
‭‭Zsidók‬ ‭12‬:‭12‬-‭16‬ ‭RÚF‬‬

A szakasz elején máris az egymás támogatására hívja fel a figyelmet, a lankadt kezű és megroskadt térdű testvérek erősítésére, vagyis érdemektől függetlenül, a szükséget nézve, hogy segítsünk megelőzni a botlását. Ezt csak Isten kegyelmét utánozva tudja megtenni az ember.

De rögtön utána figyelmeztet, hogy a békesség és a szentség követése mennyire életbe vágó, hogy az ember megláthassa az Urat. Nem mintha ez a saját erőfeszítésünkből kellene, hogy menjen, és ezért írja máris ez után:

Vigyázzunk, hogy senki ne szakadjon el Isten kegyelmétől, ugyanis ez keserűséget okozna, és másokat is meg tud fertőzni. Ez sajnos gyakori jelenség a kereszténységben, amikor keserű emberek fertőzik egymást, a környezetük pedig nem is tudja, hogy a kegyelem elhagyása miatt van ez.

Ezek után szólít fel: senki se legyen parázna vagy istentelen. A kegyelemben megerősödött és a keserűségtől mentes emberektől már el lehet várni, hogy váltsanak életformát, hogy tisztességesen kezeljék a házasságot, ugyanis megvan hozzá az isteni erőforrásuk, ahogy a következő fejezetben írja:

„Legyen megbecsült a házasság mindenki előtt, és a házasélet legyen tiszta, mert a paráznákat és a házasságtörőket ítéletével sújtja Isten. … Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezetni. Mert az a jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív, nem pedig ételektől, mert azoknak semmi hasznát nem veszik azok, akik velük élnek.”
‭‭Zsidók‬ ‭13‬:‭4‬, ‭9‬ ‭RÚF‬‬

Philip Yancey bibliatanító évekig fennálló házasságtörése azt bizonyítja, hogy Isten kegyelmében nem tudott megerősödni, pedig erre lett volna szüksége ahhoz, hogy ne éljen ilyen huzamos ideig egy ilyen bűnben.

Az, hogy ő egyfajta kegyelem-tanítóként volt közismert, semmire sem garancia, de azt sem jelenti, hogy a kegyelem hangsúlyos tanítása okozta volna ezt az egészet. Ahogy azt sem lehet mondani, hogy a tavaly kirobbant Michael Brown botrány hasonló erkölcsi bűneivel kapcsolatban a tanításának lenne köszönhető az, ami történt, ugyanis ő pedig a szentség elég szigorú képviselői közé tartozik. A szentség tanítása sem véd meg önmagában az eleséstől.

De nyilván köze van egy ember állapotához és történetéhez annak is, hogy hogyan látja Istent, milyennek ismeri Őt, és ehhez valóban meg kell érteni a Szentírás üzenetét többek között a szentségről és a kegyelemről is. De mivel oly régóta megy a vita vagy legalábbis a dilemma ezek körül, én azt tippelem, hogy ezt a két fő igazságot nem egymással szemben kellene súlyozni, méregetni, válogatni, arany középutat keresgélni, hanem valahol ott van a megoldás, ha egyre inkább együtt látjuk ezt a kettőt: a kegyelmet és a szentséget Isten csodálatos személyében, természetes egységben.

Amikor már nem félünk a szentség fogalmát hallva, hiszen a mi drága Istenünkről van szó ilyenkor, akit amikor szellemben és igazságban imádunk, akkor az Ő gyönyörű szentségében és dicsőségében szemléljük. És ahogy közeledünk a trónjához, megtapasztaljuk, hogy az Ő végtelen kegyelme által, a Jézus megtört teste és minden bűntől megtisztító vére által tudunk mindig a mennyei kegyelem trónjához lépni.

Ebben a kegyelemben megerősödve, az Úrvacsora teljes hittel való vételével is rendszeresen megerősítve tudunk megmaradni és nem eltávolodni a kegyelemtől, amely megtart a keserűségtől, a boldogtalanságtól, az elfuserált állapottól, önmagunk becsapásától és mások megfertőzésétől.

Ennyire egyszerű a kegyelem ereje, noha sokszor egy harcos életforma ez, hiszen a test ezzel ellentétes törekvéseket hordoz magában, ezért emlékeztet szintén a Zsidókhoz írt levél szerzője:

„Mert a bűn ellen való harcban még nem ontottátok véreteket,”
‭‭Zsidók‬ ‭12‬:‭4‬ ‭RÚF‬‬

— de éppen ezért fenyít minket szerető Atyánk a dorgáló szavaival, hogy ebben a harcban megtámogasson, mint egy jó edző:

„…Mert ők rövid ideig, a saját elgondolásuk szerint fenyítettek, ő pedig javunkra teszi ezt, hogy szentségében részesüljünk. Az első pillanatban ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.”
‭‭Zsidók‬ ‭12‬:‭10‬-‭11‬ ‭RÚF‬‬

Hála legyen Istennek a Zsidókhoz írt levélért és az evangélium bölcsességéért.

---

Ha szeretnél még olvasni a szentség és kegyelem kapcsolatáról, itt találsz néhány gondolatot, a könyvem egyik részletébe beleolvasva.

Országh György