Isten mesterműve: egy nő értéke

victoria-mom_40_orig

Victoria Boyson, a könyv szerzője

Az alábbi részlet Victoria Boyson népszerű könyvének, a God’s Magnum Opus: The Value of a Woman (Isten mesterműve: egy nő értéke) 6. fejezete.


„Elküldött, hogy …
meggyógyítsam a megtört szívűeket,
szabadulást hirdessek a foglyoknak,
és szabadon bocsássam a megkötözötteket…” Ézsaiás 61:1 (EFO)

Pechemre, néhányan azok közül a férfiak közül, akiket nagyra becsülök, nem tisztelnek egyenrangúként, csupán azért, mert nő vagyok. Irántam való elismerésük korlátolt, nem amiatt, amit teszek, vagy ahogyan szolgálok, hanem olybá tűnik, mintha a szemükben egész egyszerűen amiatt lennék fogyatékos, hogy nőnek születtem.

Jézus azért jött, hogy megtörje a nemek közötti különbségtételt (elfogultságot), melyet az akkori egyház vallott, mégis olyan, mintha sokan Jézus szolgálatát elfogadnák, a példát azonban, amit elénk tár, elutasítanák. Valójában Jézus a nőket az Isten országával újra „összhangba” hozta, és olyan módon pozicionált bennünket, hogy a Szelleme utolsó napokban történő kiáradásának mi is részesei lehessünk.

Jézus értelmét a mennyei látásmód árasztotta el, aki Atyjának minden elgondolását, hitét és tetteit átadta az emberiségnek. Jézus aszerint a minta szerint élte az életét itt a földön, amit nekünk a ‘Mi Atyánk’ imádságban tanított. Az életének lehelete ez volt: „Jöjjön el királyi uralmad, és akaratod teljesüljön itt a Földön is, ahogy a Mennyben teljesül!” (Máté 6:10, EFO)

Krisztusnak az volt a szenvedélye, hogy meglássa, Atyja királyságának mintája a földi követőinek életmódjává válik.  „Ahogy a mennyben teljesül!” – csupán négy kis szó, melyek, mint pöröly csapnak rá a múltbeli hagyományainkra és gondolkodásmódunkra.

Nagymamám annak idején kérte, hogy mindannyian együtt imádkozzuk az Úr imáját a családi étkezések előtt – ez nagyon fontos volt neki. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy nem igazán ismerte ennek az elképesztő imádságnak a félelmetes erejét. Ebben Jézus egész egyszerűen és igazából a menny minden gazdagságát előhívta, az abban rejlő szeretetnek a gazdag voltát és elfogadását, hogy jöjjön el, és nyilvánuljon meg az emberiség életében. Jézust arra kérték tanítványai, hogy tanítsa meg őket imádkozni, így arra tanította őket, hogy Atyja akaratával összhangban úgy imádkozzanak, hogy imádságuk megnyilvánuljon az életükben.

Az Úrral történő egyik találkozásom alkalmával megmutatta nekem a mennyei otthonomat. Csupán néhány alkalommal láttam a mennyet, de ebben a bizonyos találkozásban annyira lenyűgözött az elfogadottság túlcsorduló érzése, amit a mennyben éreztem. Szó szerint fel sem fogtam, hogy mennyi elnyomó elutasítás között éljük a mindennapjainkat itt a Földön. Az elmém és lelkem megújult és helyreállt az elfogadás átható jelenlétében – megemésztett. Teljesen úgy éreztem, hogy itt szívesen látnak engem, értik, amit mondok, és örülnek nekem. Így teljes bizonyossággal mondhatom, amire már rá kellett, hogy ébredjünk, hogy nincs nemek közötti különbségtétel a mennyben.

men-2425121_1280

Amint “kiléptem” ebből a találkozásból, a családom kézzelfogható módon érezte a menny elfogadását. Ahogy elmeséltem nekik mindazt, amit láttam, a mennyben lévő befogadás illata töltötte be az otthonunkat.

A szeretet, amely kifejezésre jut a mennyben, tényleg feltétel nélküli, amit a mennyei Atyánk már itt a világban szeretne nekünk adni, ebben az életben. „Ahogy a mennyben teljesül” – ez az, amit szeretne nekünk adni az Atya, illetve azt is, hogy ilyen módon éljünk: a mennyben lévő tisztelettel és megbecsüléssel viszonyuljunk az emberekhez. Ezért lelkesítette Jézust az, hogy a menny királysága megragadja a földi szférát.

Igazából, ahogyan Krisztus élt, bárkinek a “szószólójává” vált, akiről úgy gondolták, hogy nem elfogadható vagy a társadalmi mérce szerint kevésnek bizonyul. Miért? Azért, mert ez szöges ellentétben állt azzal, ahogyan az Atya működött a mennyben, és gátat vetett annak, hogy az Isten országa eljuthasson a Földre.

Az egyik uralkodó attitűd, amely ellen Jézus keményen felvette a kesztyűt a földön, az a meggyőződés volt, hogy a nők alacsonyabb rendűek vagy másodosztályúak. Jézus tudta, hogy a nők és férfiak egyenlők, és emiatt a hitvallása miatt közvetlen összetűzésbe került korának vallási vezetőivel.  „Sohasem olvastátok az Írásban – felelte -, hogy Isten a teremtéskor férfivá és nővé teremtette az embert, és azt mondta: » Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik a feleségéhez, és ketten egy testté válnak«? Ezután tehát már nem kettő, hanem egy. Amit pedig Isten tett eggyé, azt ember ne válassza szét!” (Máté 19:4-6)

Ellentétben azzal, amit Jézus nőkkel szembeni viselkedésének tartanak, Jézus befogadta a nőket a szolgálatába, és sok női tanítványa is volt: Magdalai Mária; Mária, Jézus anyja; Mária Salóme; Márta, Lázár testvére, Mirjam, Fülöp testvére; Arszioné; Zsuzsanna és Johanna (Lukács 8:1-3). Jézus úgy élte az életét, hogy példát mutasson nekünk abban, hogyan kell kapcsolódnunk másokhoz. Megtörte a tabukat, szabályokat és törvényeket a viselkedésével azok iránt a nők iránt, akikkel kapcsolatba került – és a Szentírás sok olyan esetet jegyzett fel az életéből, amikor nyíltan felhatalmazást adott nőknek. Ez pedig ellenkezett az akkori szóbeli törvényértelmezéssel és korának szokásaival.

Jézus megengedte a nőknek, hogy vele együtt utazzanak, a belső körének is részesei lehettek, valamint a tanítványai is voltak – a nőket egyenrangú felekként kezelte (Máté 27:55-56; Lukács 8:1-3; Lukács10:38-42; János 2:5; János 4:4-26). Jézus nem egyenlőtlenséget tanított a nemek között, hanem azt, hogy másokat magunknál különbnek tartsunk, és ha ezt tesszük, akkor felfedezzük, mi is tesz bennünket igazán nagyszerűvé; nem a fajunk vagy a nemünk (Márk 10:43). A szeretet sokkal fontosabb volt Jézus számára, mint a törvény (János 13:34).

Jézus azért jött, hogy megtisztítsa az emberiség hozzáállását, és beindítsa a szeretet forradalmát.

people-2561053_1280

Neki az volt, és most is az a célja, hogy megtisztítson bennünket minden olyan hozzáállástól, ami nem szolgálja  a mennyek királyságának előremenetelét az életünkben. A nők megkülönböztetése egyértelműen Isten szeretetének mond ellent, és szöges ellentétben áll a mennyben lévő elfogadással. Éppen ezért, hihetetlenül fontos, hogy megengedjük az Úrnak, hogy megtisztítson bennünket minden olyan nézettől, ami a menny bennünk lévő megnyilvánulását korlátozza.

Azok a meggyőződések, amelyek korlátozzák a nőknek azt a képességét, hogy példák legyenek a szellemi élet területén, olyan romlott társadalmi gyakorlatok, amelyeket az egyház elfogadott és előmozdított. Ez pedig pontosan annak az ellentéte, amiért Krisztus munkálkodott.

Valójában Jézus azt szerette volna, ha az egyház, az Ő egyháza, élen jár a világ előtt azzal a példaadással, amit Ő mutatott be, valamint letöri azokat a korlátokat, amelyeket a nőkkel szemben állítottak fel, illetve bárkivel szemben, aki az elutasítottság és bántalmazás súlya alatt nyög. Azt a megbízatást és felelősséget kaptuk, hogy Isten minden egyes gyermekét egyenlőképpen szeressük.

Jézus elindította a nőket a szolgálatban

A János 4:7-26-ban Jézus találkozik a samáriai asszonnyal Jákób kútjánál, hogy vizet kérjen tőle. Ahogy az asszony vízzel kínálta, Jézus felfedte neki, hogy ki is Ő. Betöltötte az asszony szívének szükségletét, megszabadította a szégyentől, és lángba borította a szívét a szeretetével.

Mivel pontosan tudta, hogy az asszony el fogja mondani a Messiásról szóló örömhírt, Jézus nem akadályozta meg őt ebben, ellentétben azzal, hogy másoknak ezt több ízben nem engedte meg (Máté 12:16). Bár Jézus hangosan nem tett „szándéknyilatkozatot”, de beindította az első női szolgálatot, és sok samáriai hitt Jézusban az asszonynak Róla szóló bizonyságtétele miatt.

Jézus tanítványai természetesen sokkot kaptak, mivel Jézus újra megszegte a szabályokat: nyilvánosan beszélt egy asszonnyal, hitbeli dolgokat tanított neki, illetve ami még ennél is rosszabb fényben tüntette fel szemükben ezt az egészet, hogy az asszony samáriai volt.

A zsidó tanítások szerint nem beszélhetett volna egy asszonnyal vagy egy samáriaival, sőt hitbeli dolgokat semmiképp nem taníthatott volna neki. De Jézus gyűlölt minden menny-ellenes szabályt! Így nem csupán beszélgetett az asszonnyal, hanem evangélistává tette! Elképesztően feltöltötte az asszonyt a mennyből jövő elfogadással, majd hátralépett, és figyelte, hogy az asszony lelkeket nyer meg Neki.

Michael_Dudash_Living_Water_700

Az érdekessége az volt ennek a samáriai asszonynak, akit Jézus kiválasztott, hogy korábban öt alkalommal volt házas. Bár a múltja napvilágot látott, mégsem szégyenkezett a Szíve Választottja szemében: Jézus tisztára mosta őt a társadalmi megvetettségtől. Jézus szemein keresztül az asszony úgy látta saját magát, mint akit a menny elfogad, és Jézus szerette volna, ha asszony örömét a világ is átéli.

Annyira sok kereszténytől hallottam, ahogyan a válást a Malakiás 2:16-tal büntették: „Mert azt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene: gyűlölöm a válást…!”  (EFO) Amiatt gyűlöli Isten a válást, mert ez egy undorító bánásmód volt az asszonnyal szemben, ha elválnak tőle. „Ha elválsz a feleségedtől, akkor őt a kegyetlenség eltiporja” – mondja a Seregek Ura. (az angol nyelvű NLT fordításból szó szerinti fordítás – fordító megjegyzése)

Tisztában kell lennünk azzal, hogy ebben a korban a nőknek soha sem volt szabad elválniuk a férjüktől, semmilyen indokkal. Nem, valójában ezt a „kiváltságot” csak a férfi nem számára tartották fenn, és ők pedig éltek is vele. A férfi bármilyen okból kifolyólag  elválhatott a feleségétől, megtarthatta az asszony hozományát, a gyerekeket és bármilyen tulajdont, amivel a feleség rendelkezett, így az asszony nincstelenné válhatott.

A samáriai asszony aznap egyedül jött a kúthoz, nem akkor, amikor a falubeli többi asszony vízért jött. Nem, ő egy elutasított asszony volt, akitől elvált a férje, és férfiról férfira járt. A Malakiás 2:16 tökéletes kiábrázolódása volt ez az asszony, akivel kegyetlenül bántak az életében lévő férfiak.

Így tehát korának nőnemű tagjait alapvetően a társadalom és a törvény belekényszerítette a házasságba azért, hogy egyszerűen életben maradjanak. Ezek után pedig bármilyen indokkal félre dobhatta őt a férj, így az asszonynak egyetlen reménysége maradt, hogy majd egy másik férfi kiválasztja . Elbocsátották, és a férfiak irgalmára szorult, akik nem értékelték őt, csupán tárgyként vagy tulajdonukként tekintettek rá, és használták őt. Szomorú, hogy a feleséggel a férj rettentően bánhatott, megüthette vagy megölhette, a törvény mégis teljes mértékben a férfi tetteit igazolta.

Az Atya a mennyben búsult a lányainak állapotát látva, és azt kérdezte: „Ki segít majd az én lányaimnak? Ki lesz a „szóvivőjük”? Ki mutat nekik más utat?”

Jézus.

Aki meg is tette.

Jézust soha sem kísértette meg, hogy a világ mércéje szerint éljen, mivel az Ő célja az emberiség megváltása volt. Megmentett minket a kereszt által, és azon a példán keresztül, amelyet az életével bemutatott. Úgy élte az életét, hogy felfedte a menny gondolkodását a földön. Reménysége az volt, hogy menyasszonyaként végül is magunkévá tesszük ezeket az alapelveket, és azáltal mutatjuk be ezeket, ahogyan egymással bánunk.

Nem választhatjuk meg, hogy mely alapelvek szerint szeretnénk élni az életünket! Nem, ha Jézus tanítványai akarunk lenni, akkor az Ő királyságát kell bemutatnunk, a menny törvényei szerint kell élnünk, amelyek a hit, remény és szeretet. Hit, hogy olyan életet élünk, amely mások életét megváltoztatja; Remény Krisztus keresztjében, ami elválasztja a sötétséget a világosságtól; illetve egy nagyon kegyelmes Atya Szeretete, aki közel akar  vonni bennünket magához, és a sajátjának akar tudni bennünket.


Forrás: Victoria Boyson Ministries