Királysági szemlélet a Prófétai Naplóban

Kedves Olvasók!

Szeretném bemutatni, hogyan gondolkodom a Prófétai Napló szerepéről, ezen belül is arról az irányultságról, amelyet úgy fogalmaztam meg, hogy ez a szolgálat “királysági szemlélettel” működik.

Habár a Prófétai Napló intenzívebb időszakai ebben az évben inkább az év első felében, illetve a tavalyi évben voltak, a jövőben is várható egyre több olyan irányultságú cikk, akár saját kútfőből születő írások, akár fordítások, vagy másoktól átvett tartalmak, amelyek jobban rámutatnak a célkitűzéshez illő meghatározás, azaz a királysági szemlélet lényegére.

Abban áll a királysági szemlélet, hogy Isten Királysága nem csupán valamelyik gyülekezet, felekezet vagy irányzat falai között létezik, hanem az emberi szervezeteinktől független. “…Isten királysága bennetek és közöttetek van.” (Lukács 17:21) Maga a Király, Jézus jelenléte adja a királyság valóságát. Ez közel sem jelenti az önkumenizmust, ugyanis ez a szemlélet nem arról szól, hogy szervezetileg, intézményesen kellene az egységet megvalósítani, hanem arról, amit a Szentírás egyértelműen tanít, hogy Krisztus teste eleve egy. Amit a Szentírás meghatározott, az úgy van: egy a Szellem, egy a test.

De itt még nem ér véget a gondolatmenet: a királyság nem csupán mi, hívők vagyunk, hiszen Isten királysága fent a mennyben egyértelműen létezik, ezért szoktuk imádkozni, hogy jöjjön el a királysága és legyen meg az akarata, mint a mennyben, úgy itt a földön is. Szeretnénk, ha a menny és a föld összhangja egyre jobban megvalósulna, már most, itt, ahol vagyunk, a személyes életünkben és munkálkodásunkban. Ebből következik a királysági szemlélet következő aspektusa is: a jövő. Arra készülünk, hogy Jézus Krisztus visszatérésével elkezdődik az ezeréves királyság, a prófétai ígéretek szerint.

A királysági szemlélet tehát: Krisztus testében a kizárólagosság hiánya, helyette a Szent Szellemben való, gyülekezeteken átívelő egységünk valósága, amit csakis teljes szeretetben lehet értelmezni Krisztus követőiként, az Úr jelenlétének a valósága, Jézus Krisztus személyes uralkodása, a mennyel való összhang, a Szent Szellemmel való együttmunkálkodás, valamint az Isten által készített jövőre való készülődés – mindezek jelentik a királysági szemléletet.

Mindezekből adódóan magától értetődő a prófétai szemlélet is, ami elsősorban azt jelenti, hogy a bibliai próféciák szemszögéből tekintünk a világ eseményeire a jelenben is és a jövőre nézve is, másrészt fontosnak tartjuk a prófétikus megnyilvánulásokat, prófétai üzeneteket, amelyek szólhatnak kisebb vagy nagyobb közösségekhez is (itt a blogon csak a szélesebb körű üzenetekkel foglalkozunk), természetesen biblikus szemlélettel megvizsgálva ezeket, tudva a tévedések lehetőségéről és azok következményeinek különböző mértékű lehetséges súlyosságáról. Emellett nagyon fontos az egyéni hívők életében a prófétálás, mint Isten szándéka szerint egy általános ajándék működése, annak támogatása, erősítése, szintén bibliai szemlélettel, tapasztaltsággal, felkészültséggel, hitelességgel. Egyértelműen kapcsolódik ehhez a “Jézus bizonyságtétele”, mint a prófétaság szelleme, amelyet minden hívő tud hordozni, és amely a győztes egyház egyik domináns jellemzője.

Isten királysága bennünk van. Jézus Krisztus a mennyben is, de bennünk és általunk is királyként uralkodik, ezért általunk jelentős mértékű munkával tudja összekötni a mennyet a földdel, amelynek az egyik legmeghatározóbb működési módja a prófétálás. Nem véletlen, hogy az erre való nyitottságot, készséget és hitelességet igyekszik manapság egyre több szolgálat, gyülekezet keresni, gyakorolni, támogatni, és persze az sem véletlen, hogy ez egyre több kihívás, támadás elé kerül. Ilyenkor a hibák, tévedések is előjöhetnek, amelyeket annak kell nevezni, de amelyek közel sem jelentenek egy kategóriát a rossz lelkületű, önteltségből fakadó helytelen, hamis prófétálással. Ismét más kategóriát alkotnak azok, akiket konkrétan “hamis prófétának” lehet nevezni, akik az Atya Isten és az Úr Jézus Krisztus helyett más, idegen istenségek imádatára vagy tanításaik követésére hívnak. Ezekről is ki kell mondani az igazságot, meg kell különböztetni a jót a rossztól.

Természetesen nem állunk meg itt, és nem az a célunk, hogy minél több hibát, vagy hamis prófétát keressünk, hanem az Isten által használt emberek szolgálatát figyeljük, hogy minél többet épülhessünk és bátorodhassunk, vagy éppen vigasztalódhassunk az Úrtól kapott üzeneteik által (lásd Pál meghatározását a prófétálás mibenlétéről: 1Kor.14). Nyilván nemcsak “prófétákat” használhat az Úr, hanem más szolgáit is az ilyen jellegű ihletett üzenetek, látások továbbítására, noha könnyen körvonalazható a különböző szolgálatok és ajándékok szerepe és működése. Itt válik igazán egyértelművé, hogy a prófétai szemlélet nem egy önálló “irányzat”, hanem az egészséges, biblikus kereszténység egyik szükséges aspektusa, amely nincs elválasztva az egészséges, biblikus tanítástól, közösségi élettől és további szolgálatoktól. Ebből adódik a Prófétai Napló szélesebb körű kitekintése időnként, a prófétai szolgálatokon túl is bemutatva Isten egy-egy munkáját vagy szolgáját.

A királysági szemlélet és a prófétai szemlélet fontos, meghatározó, ezért kellő figyelmet  – sőt, helyreállítást – igénylő szempontok Krisztus testében, amelyeknek az erősítésére született ez a blog, a Prófétai Napló. Legyen áldásul minden kedves olvasónknak!

Országh György
alapító, szerkesztő