Az Istennél található legjobb dolgokkal élni – ne érd be kevesebbel!

Andrew Wommack: Az Istennél található legjobb dolgokkal élni – ne érd be kevesebbel!

Időnként egy-egy tanítást is közzéteszek itt a blogon, hogy a prófétai dolgokra való nyitottságunkat az Úr a másik oldalról is megtámogathassa egy tanítói szolgálat áldásával. Fogadjátok szeretettel Andrew Wommack inspiráló írását!


AndrewOnStage

Andrew Wommack – Kép: charisbiblecollege.org.uk

Néhány hónappal ezelőtt egész éjjel azt álmodtam, hogy egy olyan üzenetről prédikálok, amelynek a címe: „Hogyan vegyük át a legjobbat Istentől”. Hetekig elmélkedtem ezen, és úgy érzem, azért kaptam ezt az Úrtól, hogy megosszam veletek.

Mielőtt elmondhatnám annak a lényegét, amiről az Úr beszélt hozzám, két fontos dolgot kell kiemelnem ebben a címben: Meg kell tanulnod, hogyan lehet ÁTVENNI a LEGJOBBAT Istentől.

Az Úr erőteljesen a tudomásomra hozta, hogy a fő oka annak, hogy nem vesszük át a Tőle kapható legjobbat, az, hogy hajlandóak vagyunk beérni kevesebbel is. Nagyon kevesen döntötték el, hogy ők a legjobbat akarják Istentől. Nagyobb hatással volt ránk a világ, mint Isten Igéje, és „le lettünk butítva” arra, hogy sokkal kevesebbet is elfogadjunk, mint amennyit Isten valójában megadott nekünk. Mindaddig, amíg Isten legjobb áldásainál kevesebbel is tudsz élni, úgy is fogsz élni. Ez egy erőteljes igazság.

Arra van szükséged, hogy bele legyél betegedve és bele legyél fáradva abba, hogy beteg és fáradt vagy, mert csak így fogsz agresszívan törekedni az Istentől kapható legjobbra. Egy szent elégedetlenség kell legyen benned a középszerűséggel kapcsolatban, ahhoz, hogy megtapasztalhasd mindazt, amit Isten készített számodra. Nem fog véletlenül vagy automatikusan megtörténni. Ha nem kezdesz törekedni rá, nem fogod megszerezni.

Bukott világunkban minden a jó állapotból a rossz állapot felé halad. Erőfeszítések nélkül nem válnak jobbá a dolgok. Keresnünk kell ahhoz, hogy találjunk, zörgetnünk kell ahhoz, hogy az ajtó megnyíljon, és kérnünk kell ahhoz, hogy kaphassunk (Máté 7:7). Föl kell emelnünk a tekintetünket, és magasabbra kell céloznunk. A legtöbb ember a semmit lövöldözi, és azt mindig el is találja.

A Jeremiás 29:11 ezt mondja:

„Mert én tudom az én gondolataimat, amelyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak néktek [az angol New International Version fordítás szerint „reményt és jövőt”]” (zárójelben a szerző megjegyzése).

Amikor az Úr szólt Jeremiásnak, hogy írja le ezeket a szavakat, Izráel teljesen lepusztult állapotban volt. Jeruzsálem városát lerombolták, és Nabukodonozor sok embert vitt fogságba Babilonba. A békesség gondolatai valószínűleg csak utolsóként juthattak eszükbe.

De Jeremiás így folytatta a 12-13 versekben:

„Akkor segítségre hívtok engem, és elmentek és imádtok engem, és meghallgatlak titeket. És kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem.”

Voltak, akik azt mondták nekem, hogy ők imádkoztak és hittek Istenben, de semmi sem történt. Ezek az igék azonban mást ígérnek. Nos, akkor kinek van igaza? Én azt választom, hogy abban hiszek, hogy Istennek van igaza. Itt a kulcs az, hogy TELJES szívünkből kell keresnünk. Ez a hiányzó rész. El kell jutnunk arra a pontra, amkor már nem akarunk semmi kevesebbel élni, mint az Istentől való legjobbal.

archery-660632_1280

Túlságosan sok keresztény életéből hiányzik ez a hozzáállás. Az elvárásunk mércéje még az egyházon belül is lejjebb került a gyógyulás, az anyagiak és más dolgok kapcsán. Annyira félnek attól, hogy valaki egyszer csak csalódni fog, ezáltal kárhoztatás alá kerül, hogy sok szolgáló inkább arra tanítja az embereket, hogy érjék be kevesebbel, és így kerüljék el a csalódást.

Nem akarok ezzel kárhoztatni senkit. Mindannyian egy istentelen kultúrában nevelkedtünk fel, és ez az, ami hatással volt ránk. Ráadásul senki sem tudja egyetlen nap alatt megtanulni, hogyan kell átvenni Istentől a legjobbat. Ez egy folyamat, viszont el kell kezdenünk ebbe az irányba haladni. Én sem érkeztem még meg, de már elindultam, és úton vagyok. Istennél jóval több dolog van elkészítve mindannyiunk számára annál, amit jelenleg tapasztalunk.

Ezt a történetet korábban is elmondtam már, de annyira jól példázza ezt, hogy még egyszer megosztom veletek. Az egyik összejövetelemen előre jött egy férfi, hogy imát kérjen. Elmondta, hogy szörnyű fájdalom van a nyakában, ami miatt nem tud aludni. Majd így folytatta: „Gerincproblémám is van, a csípőidegből fájdalom sugárzik az egész lábszáramba és a lábfejembe, emellett ideggyengeségben is szenvedek…”, és csak sorolta és sorolta.

Majd ezt mondta: „De ha Isten csak a nyaki fájdalmat gyógyítaná meg, a többivel már együtt tudnék élni.” Ránéztem, és így feleltem neki: „Jól van, értem. Ha azt kérnénk Istentől, hogy ezeket mind gyógyítsa meg egyszerre, a mennyben elhalványulnának a fények. Nem gondolom, hogy Isten ezt meg bírná csinálni.”

A fickó egy percig csak nézett engem, majd így szólt: „Ez elég nagy hülyeség volt, ugye?” Egyetértettem vele, majd elmondtam neki, hogy nem kell beérnie kevesebbel, mint a teljes gyógyulással – az Istentől kapható legjobbal. „Ez a hozzáállásod akadályozza, hogy átvedd a gyógyulásodat”, mondtam.

A keresztényeknek természetfeletti gyógyulásban kellene élniük az életüket. Pénzügyi bőségben kellene élniük az életüket. A többségük mégis ugyanolyan beteg és pénztelen, mint a meg nem tért szomszédaik. Soha nem fogod átvenni a legjobbat Istentől, amíg teljesen elégedetlenné nem válsz azzal, ami a második legjobb: a középszerűséggel.

Egy napon mindannyian ott fogunk állni Isten előtt. És amikor odakerülünk, mindent úgy fogunk ismerni, ahogy minket ismernek (1Korinthus 13:12). Egy szempillantásban meg fogjuk tudni, mi minden lehetett volna a miénk a földi életünk során. Meg fogjuk érteni, hogy ugyanaz a hatalom, ami Krisztust feltámasztotta a halálból, végig itt lakott bennünk (Efézus 1:18-20).

Azt fogjuk felismerni, hogy nem kellett betegnek lennünk, hogy nem kellett pénztelenségben élnünk, és hogy nem kellett depressziósnak és csüggedtnek lennünk. Rá fogunk jönni, hogy a szeretet, az öröm, a békesség, a hosszútűrés, a kedvesség, a jóság, a hit, a szelídség és az önfegyelem egész idő alatt bennünk élt (Galata 5:22-23).

Nem kell elgyengülve beesnünk a mennybe, ezt mondva: „Dicsőség Istennek, sikerült!” Már most győztes életet élhetünk. Jézus azért halt meg, hogy kiszabadítson bennünket ebből a jelenvaló gonosz világból (Galata 1:4), és nemcsak abból, ami majd eljön.

Mózes a miénkhez képest egy alacsonyabb rendű szövetségben élt (2Korinthus 3:7-11). Jézus azt mondta, hogy Keresztelő János nagyobb, mint Mózes, noha a legkisebb újszövetségi szent is nagyobb, mint János (Máté 11:11). Vagyis, ha Mózes még 120 évesen is erős volt és jól látott (5Mózes 34:7), mi miért érnénk be kevesebbel?

Amíg nem vagy hajlandó felállni és megharcolni a hit harcát, ez a világ le fog győzni téged. Ha nem rázod meg magad, akkor le fogsz süllyedni a meder aljára. A világ nem Isten legjobb dolgaira fog bátorítani téged, de még a keresztények többsége sem.

Sajnos a vallás a Sátán egyik legerősebb fegyvere, amivel elbátortalanítja az embereket attól, hogy valami többet akarjanak elérni a hitükkel. Sok gyülekezet hiszi, hogy Isten ma már nem tesz csodákat, sőt, ami még rosszabb, azt hiszik, hogy Isten akarja elrontani az életünket, hogy ezzel megtörjön bennünket. Hogy Ő irányít mindent szuverén módon. Ez nem igaz.

Azt is fel kell ismernünk, hogy ez az egész arról szól, hogy át kell vennünk, amit Isten már megtett, és nem arról, hogy rávegyük Istent, hogy tegyen meg valamit, amit még meg kell tennie. Nem arra van szükségünk, hogy Isten meggyógyítson; az Ő sebeivel mi már meggyógyultunk (1Péter 2:24). Ez a csodákat végrehajtó gyógyító erő már BENNÜNK van. Nem arra van szükségünk, hogy Isten megmozduljon; azt kell elhinnünk, amit már megtett, és meg kell tanulnunk, hogyan kell átvennünk.

Arra bátorítalak, hogy kezdd el átvenni Isten legjobb dolgait. Ebben az írásban ennek az üzenetnek csak egy kisebb részét érintettem. De épp nemrég fejeztem be egy új, ötrészes tanítássorozatot, azzal a címmel, hogyHogyan vegyük át a legjobbat Istentől”. Ebben a sorozatban mélyebben foglalkozom azzal, hogy hogyan tudunk eljutni arra, hogy nem érjük be kevesebbel, valamint olyan témákkal is, mint például, hogy mi a különbség az áldások és a csodák között, milyen áldásai vannak Istennek, a szavak ereje, és még sok más témát.


Forrás: Andrew Wommack Ministries
Fordítás: Országh György