Bátorítás azoknak, akik reménykednek

Kedves Olvasók! Már sokszor készültem egy rövid bátorítást írni Nektek.

Gyakran olvasom a visszajelzéseiteket – amiket nagyon köszönök! – amelyekkel a prófétai üzenetekre reagáltok. Örülök, hogy az Úr ezek által megerősít és vigasztal benneteket!

De azt is tapasztalom, hogy rendszeresen írjátok azt, hogy “már nagyon várom” valamelyik ígéret beteljesülését. Ez egy jó dolog, mert fontos, hogy a hitünk és a reményünk ne fogyatkozzon el. De az az igazság, ha megfigyeljük nemcsak ezeket a próféciákat, hanem a Biblia prófétai üzeneteit, nem csak a reményteli várakozásra tanít bennünket az Úr, hanem bölcsességet ad arra, hogy a hitünket megcselekedjük. Sokszor az Istentől várt áldások egy bizonyos ponton túl találhatóak, oda vannak elkészítve, ahová továbblépünk, amikor bátran megteszünk valamit, vagy akár több lépést is. Olyan lépéseket, amelyekkel az ígéretek megvalósulására készülünk fel. Olyan lépéseket, amelyek lehet, hogy mások számára érthetetlennek és értelmetlennek tűnnek, de a hitünk számára egyáltalán nem értelmetlenek.

Az is lehet, hogy az Úr el akarja venni a hétköznapi beszédünkből is a csüggedező szavakat, hogy ne gyengítsük le a hittel mondott imádságainkat, ne romboljuk le azokat, amit a hit beszédével már felépítettünk, ha még a láthatatlanban készülődnek is ezek a dolgok. És ha kérdések, kétségek és terhek vannak bennünk, akkor inkább öntsük ki a szívünket az Úr előtt, benne bizakodva, hogy Ő választ és segítséget küld, mert Ő hűséges. Ki kell hogy öntsük a szívünkből azt, ami terhel, hogy Ő beleönthesse azt, ami felszabadít. Énekeljük el az Ő dicséretét és a hálánkat, hogy még jobban lássuk Őt! Meg fogja értetni velünk, hogy nekünk mi a részünk, mit kell tennünk, és ezek csak olyan dolgok lesznek, amikre mi alkalmasak vagyunk. Lehet, hogy a jellemünket is meg akarja változtatni, vagy a szívünket akarja megújítani, és ez a változás úgy lesz a legkönnyebb, hogy gyönyörködünk az irántunk való kegyelmében és szeretetében, amit az értünk vállalt kereszthalálával bizonyított be.

Keressük Őt ilyen buzgón és gyermeki kíváncsisággal, töltsünk időt azzal, hogy ezeken gondolkodjunk miközben imádkozunk, mert Ő minden jót elkészített nekünk. És ha meglátjuk magunk előtt a cselekvés kapuját, a lehetőséget arra, hogy valamit tenni tudunk az élethelyzetünk változása érdekében, akár csak egy jó ötletet, akkor menjünk be azon az ajtón, és tegyük meg, amire lehetőségünk van, mert az Úr velünk van, és már elkészítette az áldást a kapu túlsó oldalán. Menjünk be!!

Országh György