Fejlődés a szellemi látásban

Országh György

Néhány gondolat a szellemi látásban való fejlődés folyamatáról:

Hogyan látjuk az embereket?

Sámuelnél ezt olvassuk: “Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember; mert az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” (1Sámuel 16:7) Itt az Úr egyszerűen csak közölte a prófétával a különbséget, ami meglepte a prófétát.

Jézus: “Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!” (János 7:24) Itt még nem szellemi látásról van szó, csak arról a készségről, hogy ne ragadjunk le annál, amit látunk.

Pál: “Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük. Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.” (2 Korinthus 5:16,17) Itt már egy döbbenetes új szintről beszél, mert eleve így ismerjük azokat, akik Krisztusban vannak, egy új szellemi emberként Krisztusban. Van bennünk egy ismeret, egy alapvető felismerés. És ezt komolyan is vesszük, ehhez tartjuk magunkat, illetve ez a dolgunk, ezért figyelmezteti Pál a hívőket.

Ehhez szükséges az, amit az Úr Sámuelnek mondott, hogy tudjuk, hogy az Úr nem azt nézi, amit az ember, ami a szeme előtt van, és az egyáltalán nem biztos hogy ugyanazt mutatja, mint ami a szívben van, ezért Isten szemeivel kell látnunk (persze amilyen mértékben Ő ezt megengedi). Emellett az is fontos, amit Jézus mondott, hogy ne a látszat szerint ítéljünk, hanem legyen bennünk az a készség, hogy túllépjünk ezen, és így, ezeket tudva és magunkévá téve fogunk tudni jól élni azzal az új képességgel, hogy a szellemünk beazonosítja a másik szellemi embert, minimum a szellemi azonososságát, hogy Krisztusban van. De ha nincs bennünk a készség arra, hogy ne azt nézzük, amit test szerint látni lehet, akkor ez a szellemi felismerés kikerülhet a meglátásunkból. Ennek az egyik következménye az lehet, hogy tévesen alkotunk véleményt valamelyik testvérünkről, és ez még a kapcsolatunkat is megronthatja, vagy a szolgálatát nem tudjuk jól fogadni. Simán előfordulhat, hogy úgy járunk vele, mint a Názáretben élő emberek Jézussal. Nem tudott sok csodát tenni közöttük a hitetlenségük miatt. Mert a hit a láthatatlanokat nézi, de ők azt nézték, hogy gyermekkorában ott lakott, melyik családban élt, milyen hétköznapi dolgokat tudnak róla, a foglalkozásáról, a rokonairól stb. Ugyanígy lehet, hogy vannak szellemi ajándékok vagy másféle áldások annál a testvérnél, amit át tudna adni, vagy amivel Isten használni akarná őt, de mi lemaradunk erről.

Még az is előfordulhat, hogy ha prófétálni akarunk, mert úgy érezzük, hogy van bennünk valami mondanivaló egy ilyen testvérrel kapcsolatban, akkor eltévesztjük a Szent Szellem hangját, mert megtompult a szívünk a testi látásmód miatt, és nem tudunk olyan gondolatokat, üzeneteket közvetíteni, ami arról szól, ahogy Isten látja, és ehelyett a saját véleményünket szőjük bele akaratlanul is a próféciánkba, mivel test szerint nézünk, a láthatók alapján ítélünk, és azt gondoljuk, hogy ez Isten véleménye is.

Eddzük magunkat, gyakoroljuk a szellemi látás készségét azáltal, hogy soha nem ragadunk le annál, amit látunk, hanem azt keressük, amit Isten a szellemünkben mutat, akár meglepő dolgokat is.