Szellemi fejlődés 2.: Mindent betölt

“Szellemi fejlődés” sorozat, 2. rész

Országh György

(A “Fejlődés a szellemi látásban” folytatása)

Isten dicsősége betölti az egész földet. (Lásd Ézsaiás 6:3)

Jeremiásnál ezt jelenti ki: “Azt mondja az Úr, vajon nem töltöm-é én be a mennyet és a földet?” (Jer. 23:24) Az egész világmindenség be van töltve személyesen Isten által!

Jézus Krisztus az, aki az Atyától megkapta a teljes hatalmat mennyen és földön, és betölt mindeneket mindennel. (Lásd: Efézus 4:10; 1:23)

Pál: “Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk.” (ApCsel 17:28)

Az özönvíz előtt Isten mondott egy meglepő dolgot : “Ne maradjon az én szellemem örökké az emberben”. Ezt akkor mondta, amikor az emberiség már tele volt gonoszsággal, és Isten elhatározta, hogy eltörli az embert a föld színéről. Vagyis a gonosz emberekre is és minden élő emberre az volt igaz (ahogy most is), hogy – valamilyen formában – Isten Szelleme van az emberben, amit Ádámba lehelt, amikor megalkotta őt.

Mindez arra a csodálatos igazságra utal, hogy Isten valóban nincs távol egyik embertől sem, nemcsak a hívőktől, hanem a hitetlenektől sem. Nemcsak a jóktól, hanem a gonoszaktól sem.

Természetesen, másképp tudják megtapasztalni az Őt keresők, azok, akik hittel közelítenek hozzá, a megtört szívűek, akik megalázzák magukat Isten előtt, és különösen azok, akik a szeretetben maradnak, mert azok Istenben maradnak. (Lásd 1 János 4:16)

Mi hát a különbség az újjászületett, sőt, Szent Szellemmel betöltött hívő, és bármelyik más ember között? Nagyon fontos különbség van. Az üdvösség állapota. “Aki hisz, üdvözül.” Viszont azt is meg kell érteni, hogy mit jelent, és mit NEM jelent ez a kinyilatkoztatott igazság.

Nem arról szól, hogy aki földi élete során valamiért nem jutott el a keresztény egyházak által ismert és elfogadott megtérő-imaminta elmondására, az biztos, hogy automatikusan a pokolba megy a halála után… Sokan megmosolyogják ezt, de az a szomorú igazság, hogy ez a szemlélet a mai napig dívik a különböző hátterű keresztények között, és egyfolytában elijeszti a kereszténységtől, kiábrándítja Istenből a kívülállókat, akár érdeklődőkről legyen szó, akár csak vitatkozni akaró (talán titokban mégis érdeklődő) emberekről.

A Szent Szellemmel való közösség az Istentől kapott élet csodálatos, hatványozott, sőt kiszámíthatatlanul beteljesítőbb változata. Ahogy Jézus mondta: azért jött, hogy életünk legyen és bővölködjünk, illetve, hogy bőséges legyen bennünk ez az élet. Megelevenített bennünket a saját feltámadásával (miután megmentett a bűnöktől és azok következményeitől a kereszten a halála által), és ezt az új életet ismerteti meg velünk folyamatosan, gyakorlati, kézzel fogható valóság szintjén, a Szent Szellem minket is betöltő teljessége és sokoldalúsága által.

Reggel, ahogy azért imádkoztam, hogy még jobban megismerhessem az Atyát, azt mondta az Úr, hogy keljek fel, és nézzek szét. Felálltam a szobában, és ahogy körbenéztem, elkezdtem meglátni Isten dicsőségét egyre több dologban. Ahogy az ajtófélfa sarkát megláttam, azt vettem észre, hogy a derékszög precíz geometriai pontossága is Isten tökéletességéről szól. Aztán ahogy a kívülről hallatszódó madárfüttyre figyeltem fel, abban is Isten dicsőségét vettem észre, hogy milyen jó érzés az, amikor a reggel így indulhat, egy kellemes dallammal, a lelket simogató hangokkal. Azt is megláttam, hogy a redőny rései között beszűrődő fény mennyire jó dolog, mert fokozatosan jön a reggeli világosság, és szabályozni tudom, hogy mennyire süssön be a nap.

Amikor ezeket felismerjük, és örömmel elismerjük, vagyis hálát adunk Istennek ezekért, akkor szellemileg fejlődünk. Fejlődünk Isten megismerésében, megtapasztalásában, az Ő nagyságának és jóságának a meglátásában, ezáltal a Vele való közösségben. Miközben Őt szemléljük, az Ő dicsőségét, mi is átváltozunk dicsőségről dicsőségre, ugyanarra az ábrázatra. (2 Kor. 3:18)

Mindenhol jelen van Isten, mert mindent betölt, és mi folyamatosan meríthetünk az Ő jóságából, szépségéből, nagyságából, dicsőségéből, áldásából. Körülvesz, mint a levegő, mint a gravitáció, mint a hanghullámok, és még oly sok minden. Csak nyissuk ki a szemünket, a hitünket, és tudjunk róla, hogy valóban, mindig Őbenne élünk és mozgunk, bármerre megyünk és bármit csinálunk, az egész lényünk és létezésünk folyamatosan körül van véve, sőt, a szeretete által át is van itatva Ővele.