Amikor nehéz kijönni a barlangból

Ne erőlködj a barlangból való kimászással. De keresd a tekinteteddel az időnként beszűrődő fényt, még ha elérhetetlennek is tűnt eddig. Újra lesz erőd elindulni és lépésről lépésre megtalálni a kivezető utat.


Azt mondod: “Te nem érted ezt. Nem éltél át ilyen helyzetet, amiben most vagyok. Ebből nem lehet csak úgy kijönni.”

Oké, elhiszem neked.

Azért hiszem el, mert én is voltam olyan helyzetben, amiről tudtam, hogy senki más nem élte át, és hogy senki más nem fogja megérteni.

De van megoldás. Kérlek hallgasd meg, vagyis olvasd el, hogy mire gondolok.

A barlangunk, ahová bekényszerültünk, egy olyan hely, ahol a minket üldöző bántalmak miatt menekültünk, vagy pedig azért mentünk ide, mert már képtelenség volt közösséget vállalni azzal a sötétséggel, ami körülvett minket. Ha Isten elhívott gyermekei, emberei vagyunk, akkor jól tudjuk, hogy előbb-utóbb ki kell jönnünk innen.

De ne legyenek előítéletek benned: nem azt akarom mondani, hogy mindenkinek ugyanaz kell, hogy történjen az életében, mint nekem, vagy hogy ugyanúgy. Nem. Én kijöttem, de megvolt a saját, egyedi utam. Az út, amit bejártam, nem a te utad lesz. De az Úr bölcsessége, amiből az én egyéni mozzanataim születtek, és majd a te egyéni mozzanataid is születnek, ugyanabból a forrásból táplálkozik. A Bölcsesség maga Jézus.

Sokan mondják, hogy az áldás “feltételei” ezek és azok. Ha a Bibliát olvasom, én nem ezzel a szemlélettel találkozom. Értem, hogy mire gondolnak, csak én nem ugyanazt a szemléletet olvasom ki belőle. Én azt szeretném mondani neked: hogy találd meg azokat a lépéseket, mozzanatokat, amik személyre szabottan NÁLAD kellenek ahhoz, hogy ki tudj jönni, ki tudj mászni a személyes barlangodból. A szellemileg korlátozó körülményekből, vagy lelkileg, emberi kapcsolatok terén, akár bármilyen más, az élet gyakorlati területein.

Mik lehetnek ezek a lépések?

Először is, fel kell hogy hajnalodjon benned az a tudat, hogy valóban egy új nap van. Egy teljesen új kezdetet indít be az Úr. Az, ami ma a világban folyik, csak a külső, emberi szinten, a természetes világ felszínén megmutatkozó külső jele a mélyben történő, valódi, szellemi “földrengésnek”. Egy újabb, jelentős időszak van elindulóban. Az, hogy milyen lesz számodra, már nem annyira az eddigi állapotokon múlik. Hanem új döntéseken, új felismeréseken, új lépéseken.

Ne hamarkodd el, hogy mit tekintesz biztonságosnak! Ne hamarkodd el, hogy mibe kapaszkodsz bele! És ne erőlködj a barlangból való kimászással. De keresd a tekinteteddel az időnként beszűrődő fényt, még ha elérhetetlennek is tűnt eddig. Újra lesz erőd elindulni és lépésről lépésre megtalálni a kivezető utat.

Figyelj most… Engedd, hogy egy új csoda megszülessen benned: egy újfajta módon fogod megérteni és átélni a megbocsátás valódi jelentését és tartalmát. Talán ez az, amihez a legnagyobb fájdalmak kötődnek benned. Amit veled tettek, annak van egy titka, amit még azok sem sejtenek, akik tették. Jézus a legigazságtalanabb helyzetben, amikor semmi sem igazolhatta azt a gonoszságot és kegyetlenséget, amit a halálát kívánó emberek, a kivégzői és a gúnyolói tanúsítottak, abban a helyzetben előhozott a szíve mélyéről valamit, ami bekerülhet most a mi szívünk mélyére: Nem is tudják, mit csinálnak ezek az emberek. (“Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek!”) Fogalmuk sincs. Nincsenek a tudatában annak, hogy valójában mi történik most.

Nem azt mondom, hogy ez az egy mondat végleg meggyógyítja a lelkedet, hanem azt, hogy ez az igazság képes arra, hogy elindítson azon az úton, azon a felfedezőúton, ahol megtalálod a kiutat a barlangodból, a fényre, a szabadságra.

Nem is azt mondom, hogy fel kellene venned a kapcsolatot azokkal, akik lelkileg, szellemileg (vagy akár valamennyire fizikailag is) “meggyilkoltak” téged.

Hanem a szabadságodról beszélek. A szabadságod arról fog szólni (és most nyugodtan kezdd el a lelkedben, az elmédben “kitapogatni” azt a járható, kivezető utat a barlangodból), hogy te most azok közé fogsz tartozni, akik tudják a valóságot. Tudni akarod és tudni is fogod, hogy valójában mi az, amit cselekedtek veled. Nem, nem csak annyit, ami neked fájt és ami téged tönkretett. Hanem az Életet, az élethez való jogot tiporták a lelkedben, az egész lényedben. Istent tiporták benned.

Amikor Isten megteremtette az embert, a saját képmására, akkor a saját leheletét, Szellemét lehelte a megformált testbe, és így lett az ember élő lélek. Te is egy élő lélek vagy. Noha szinte meggyilkoltak.

Azt kell, hogy felfogd és elfogadd, hogy te Isten képmása vagy, és veled ezt nem tehetik. Nem tiporhatják az élethez való jogodat, a szabadsághoz való jogodat, azt, hogy önmagad legyél, és Istent képviseld az egyedi személyiségeddel. De amíg nem fogadod el ezt, hanem csak annyit mondasz, hogy “ó, ugyan, ki vagyok én, hogy bármit is elvárjak”, addig egy régi, zavaros felfogást kerülgetsz önmagadban.

Ez a zavaros felfogás azt mondja, hogy az ember egy senki, egy kis porszem, hiszen ha összehasonlítjuk Istennel, akkor mérhetetlenül kicsi, sőt bűnös, és semmi elismerésre sem méltó.

A Biblia nem ezt állítja. Hanem azt, hogy Isten a saját képmására teremtette az embert. Méltósággal, dicsőséggel koronázta meg. Valamint azt is, hogy Isten a saját leheletét adta az emberbe.

Ki vagy te? Isten méltóságos képmása, aki Isten személyes leheletét hordozod magadban.

Ez nem olyasmi, amit megfelelő keresztény életvitellel el lehet érni. Hanem egyszerűen ez van, és kész. Ha most azt kérdezed, hogy de vajon minden ember ilyen? Akkor az a válaszom, hogy igen. Minden ember így lett megteremtve. De erre azt mondhatod, hogy a leggonoszabb emberekről ezt nem tudod elképzelni, elhinni. Ne feledj el valamit: Nem tudják, hogy mit cselekszenek. Az Istennel való harmónia réges-rég megbomlott az emberiség életében, ezt tudod jól, és ezért mindenféle személyiségrombolódás, szeretethiány, egoizmus, és sok zűrzavar, félelem és félelemkeltés, a fájdalom és a fájdalomokozás termeli ki egymást, hatványozottan, mint egy burjánzó fa keszekusza ágai. Egy sűrű erdő lett az emberek lelke és az emberek csoportjai és az emberiség minden szinten: egy keszekusza, veszélyes, sötét erdővé vált.

Nem tudják, hogy mit cselekszenek. De te tudod. Te feljössz a világosságra, és az leszel, akinek Isten teremtett: egy szabad Képmás-Ember.

És mindezt ráadásul nem úgy éred el, hogy felfejleszted magad azzá, hanem úgy, hogy félretolod magadban az ezt eltakaró hazugságokat. Azt a hazugságot, hogy te “nem vagy méltó” bármi jóra, vagy hogy a bűneid miatt, a saját hibáid miatt csak rosszat érdemelsz. Ez az, amiből a legnehezebb kitörni. Ez egy olyan hazugság, amit ha meg is magyaráznak neked, valahol a lelked mélyén annyira beléd van taposva, hogy nem olyan könnyű kihúzni ennek a gyökereit. De egyet ígérj meg: hogy végigcsinálod, és kihúzod gyökerestül ezt a hazugságot.

Most azt kérdezheted halkan: akkor nem is kell csinálnom semmit, hogy ilyen ember legyek?

Ahhoz, hogy az legyél, akinek Isten mond a Bibliában, nem kell csinálnod semmit. Az vagy és kész. Isten képmása. Ehhez nem tudsz mit hozzátenni. Ahhoz viszont, hogy leessenek és lekopjanak rólad a hazugságok, a bilincsek, amik lefogtak, elgyengítettek és eltorzítottak, ahhoz sok mindent tudsz tenni, és őszintén megmondom: szükséges is lesz sok mindent megtenned.

A saját bűneidre is van bűnbocsánat. És van szabadság a bűnöktől és a bűntudattól. Ezt is el kell fogadnod. És azért fogod tudni elfogadni, mert megérted: Isten évezredek óta azon dolgozik, hogy te is, és az emberiség minden tagja megkapja a lehetőséget, hogy felismerje és betöltse a rendeltetését, hogy az a méltósággal és hatalommal és isteni természettel teljes emberi faj legyen, amilyennek Isten az eredeti szándéka szerint megalkotta.

Nem őt kell meggyőzni. Hanem téged.

. . .

Legközelebb folytatjuk!

(Az eredeti írás a Felépítő Táborban jelent meg. Kövesd a Felépítő oldalt a további frissítésekért!)