Ami elközelgett

Sokan kérdezik manapság, akár őszinte érdeklődéssel és istenfélelemmel, akár cinikusan, hogy mit mond az Úr ezekben az időkben… (Azok kedvéért, akik esetleg valamikor a távoli jövőben olvassák ezt a cikket, most van a COVID-19 koronavírus járvány néhol lecsengő, néhol még a csúcsra futott időszaka, a kijárási korlátozással és annak gazdasági következményeivel együtt.)

Visszatérve, a nem cinikus kérdések sokszor őszinte hívőktől jönnek, és szomorúan tapasztalom, hogy sokak részéről még mindig félelemből. Emellett ott vannak azok, akik egyszerűen csodálkoznak: miért nem látjuk és halljuk a próféták szavát ezekben a sötét időkben?

A kételkedőknek, illetve a próféták szerepét és valódi szolgálatát megkérdőjelezőknek egy egyszerű, világos üzenetet mondott el Hámori Attila, a Próféta Suli egyik vezetője, válaszul azokra a kérdésekre, hogy hol van ilyenkor Isten, és miért nem szólt a próféták által a koronavírusról. (A kb. 12 perces videó itt megtekinthető.) Amit kiemelnék belőle: a Biblia szerint Isten azt jelzi előre minden esetben, amit Ő készül megcselekedni. Ezt így szó szerint meg is ígérte. A többi dologból pedig azt, amit szükséges tudnunk. A koronavírus nem Isten találmánya, ahogy a világban történő gazdasági válság sem. Noha az ige tele van utalásokkal arra nézve, hogy ilyenek, sőt rosszabb dolgok is lesznek, háborúk és háborús hírek is, de mi ne ijedjünk meg (lásd Máté 24:6).

(Egyébként a próféták építő, bátorító és vigasztaló szavait minden olyan közösségben lehet hallani, ahol figyelnek a Szent Szellemre. Itt, a Prófétai Naplóban is napról napra olvashatóak ezek az aktuális üzenetek.)

Vérholdak, Napba öltözött asszony, COVID-19

Ilyenkor én is őszintén elgondolkozom: valójában mennyire sötétek ezek az idők? Vagy inkább: mennyire láttatják velünk sötétnek ezeket az időket?

Nem is olyan régen, hat évvel ezelőtt kezdődött az az égi jelenség sorozat, amit vérholdaknak neveztek el. 2014-ben és 2015-ben egymás után négyszer is volt olyan teljes holdfogyatkozás, amely során a hold színe vörösessé vált. Mivel egy ilyen sorozat igen ritka jelenség, kb. 500 évvel korábban volt hasonló, valamint a bibliai próféciák a Hold vörössé válásához kötik az Úr napjának eljövetelét, ezért sokan kezdtek arra fókuszálni, hogy hamarosan eljön Jézus. Aztán a komolyabb szolgálók tompítottak ezen valamennyit, és arra kezdtek utalni, hogy ha nem is az elragadtatás történik meg, de a történelem ismét egy komoly fordulópontot fog megélni abban a két évben. De legalábbis Izrael nemzete. Vagy azok a nemzetek, amelyek kapcsolatban vannak Izraellel. Szóval szépen lassan egyre kisebb lett a jelentősége ennek, végül kimerült abban, hogy azok, akik nagyon hinni akartak a jelentőségében, a vérholdak feltűnése és eltűnése után egyszerűen felsorolták – egyfajta bizonyítékként – azokat a jelentősebb világpolitikai fordulatokat, amelyek éppen abban a két évben történtek. Miközben mind előtte, mind utána, elég sok fordulat történt. Előtte is sok nehézség között élt az emberiség jelentős része, az elnyomók előtte és utána is elnyomták azokat, akiket csak lehetett, politikai csatározások és gazdasági érdekharcok jellemezték a mindennapokat, a sajnálatosan több évtizede, szinte folyamatosan tartó háborúkkal Afrikában és a Közel-Kelet vidékein (azóta is), miközben a megélhetésükért güriző, hétköznapi emberek az egyre átláthatatlanabbul működő facebookon próbálták és próbálják azóta is színesebbé tenni többé-kevésbé unalmas életüket.

Majd jött a 2017-es év, és újra felcsillant a szemük az idők végét prófétálóknak: a Jelenések könyvének a szimbólumai közül a Napba öltözött asszony gyermekszülését és a sárkánnyal folytatott harcát “látták bele” abba a csillagegyüttállásba, amelynek során a szűz csillagképének a lábai alá kerül a Hold, míg a sárkányon is valahogy felülkerekedik, és a Jézust jelképező Jupiter a szűz csillagkép hasán megy át (mintegy megszületve, ahogy a Jelenések 12. utal egy hasonló eseményre), a fejénél fog elhelyezkedni a Nap, és mindezek így, együtt valahogy pont a Jelenések 12 jelképeit valósítják meg. A várva várt dátum 2017. szeptember 23-a volt. Az, hogy ezt mi nem igazán láthattuk így az égen, mivel csak a csillagászati ismeretek miatt lehetett pontosan leírni, esetleg távcsövekkel megfigyelni, már más kérdés. Az is más kérdés, hogy ezzel még jobban felhergelték az embereket, mint a vérholdakkal. Persze nagyon óvatos próbált lenni mindenki, és igyekeztek kerülni azt a mondatot, hogy “ekkor fog visszajönni Jézus”, hiszen ilyen feltételezésekbe sokan buktak már bele a történelem során, de annyira kerülgették ezt a ki nem mondható gondolatot, hogy a mindenféle “napbaöltözöttasszonyos” YouTube videók túlnyomó többsége nem szólt másról, csak az elragadtatás “nem állítjuk, de nagyon lehetséges” dátumáról. Ami persze nem történt meg.

Aztán megint jöttek a magyarázatok, hogy na de azért, komoly fordulatok történtek a világon akkoriban is, de főleg utána, sőt még azóta is…

Most meg itt ez a koronavírus. Konteók és valószínű világbotrányok, világszervezetek és hatalmak lehetséges összeesküvései, amelyekből még semmi nem derült ki biztosan, és azt sem tudjuk, hogy valóban mi minden történik a háttérben, vagy akár nem a háttérben, hanem a szemünk előtt, csak a sok minden közepette nem vesszük észre ezeket. De az is lehet, hogy a kormányok és a háttérhatalmak nem akarják, hogy lássuk, és most talán nagyon készülnek valamire, netalán az antikrisztusi birodalom “most már tényleg” felállítására… Őszintén: még ha tényleg történik is valami ilyesmi, arról az a véleményem (Salamon bölcsességéből kölcsönözve), hogy “nincs új a nap alatt”…

Évezredes projekt és évezredes feltételezések

Pál apostol már rámutatott: régóta működik a törvényszegés titkos bűne, a törvénytaposó eljövetelének az előkészítése… És mindezt körülbelül két évezreddel ezelőtt, nem sokkal Jézus feltámadása és mennybemenetele után írta (lásd 2Thessz 2:3-12). Vagyis azóta lehet tudni, hogy a fenevad (antikrisztus) színrelépésének az előkészítése már egy több évezredes projekt. Aminek a közelgő megtörténte annyira valószínű volt az akkori helyzetben a tiszteletreméltó szellemi látással rendelkező Pál számára is, hogy arra számított, hogy még az ő életében meglátják ezeknek a beteljesülését, és Jézus visszajövetelével a történelem ezen korszakának a lezárulását: “Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és eképpen mindenkor az Úrral leszünk.” (lásd 1Thessz. 4:13-17). Nem ők voltak azok, “akik élünk” még akkor, pedig Pálnak minden jel erre mutatott.

Szóval, bármit is sejtenek bele egyesek a jelenlegi világpolitikai és világgazdasági és minden egyéb folyamatokba – és bármilyen mértékben van vagy nincs igazuk -, az a helyzet, hogy nincs új a nap alatt. Igen, Isten ellensége, a sátán mindig is át akarta venni a hatalmat e fölött a bolygó fölött, az emberiség fölött, és valóban, a Biblia “e világ istenének” nevezi őt. Szóval befolyásos személy, de valahogy telnek az évszázadok, és nem volt képes megvalósítani a projektjét. Nem is fogja tudni, amíg az Úr el nem mozdítja az akadályt előle. Nekünk pedig még mindig vannak döntési lehetőségeink, vannak Istentől kapott megbízatásaink, nekünk, az emberiségnek, és különösen a megváltott állapotban élő Krisztus testének. Van még feladatunk, és nem is kevés.

Most mit tegyünk?

Jézus nemcsak annyit mondott, hogy hirdessük az evangéliumot minden teremtésnek, hanem azt is, hogy tegyünk tanítvánnyá minden népet. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy úgyis hallotta már mindenki az evangéliumot, ha máshol nem, hát a tévében, a rádióban, vagy gyerekkorában konfirmálás, elsőáldozás, vagy bármilyen más esemény során, vasárnapi iskolán, gyerekszolgálaton, vagy suliban a történelemkönyvekből, az itt-ott elcsípett istenes versekből, utcán osztogatott szórólapon vagy az aluljáróban mikrofonba kiabáló evangélistától… Jézus azt kéri, hogy jussunk el oda, hogy az emberek önszántukból hallgatnak ránk, és komolyan akarják venni Jézus tanításait, olyannyira, hogy a saját életformájukba építik be azokat. Szerintem ettől még elég messze járunk. Jézus azt ígérte, hogy minden nap velünk lesz a világ (azaz, szó szerint, a “korszak”) végezetéig, és hogy nemcsak ugyanazokat a nagy dolgokat fogjuk tudni végrehajtani, amiket ő hajtott végre, hanem annál nagyobbakat is. Szerintem ettől még nagyon messze vagyunk. Nem önmagunk hibáztatása miatt írom ezt, hanem amiatt, hogy újra és újra vegyük már észre: nem most jön el Jézus. Nem közelgett el még a vég…

Akkor mi az, ami elközelgett? Ugyanaz, ami kétezer évvel ezelőtt: “Elközelített az Isten királysága!” Szerintem fel sem fogtuk még a maga teljességében, hogy mi minden közelített el hozzánk ebben a királyságban. Persze, sok jó tanítás van már erről, meg félig jók is, meg homályos, elbizonytalanító tanítások is, de a lényeg az, hogy itt van közel valami, ami önmagában egy örömöt okozó evangélium, jó hír… Nem egy “jaj nektek”, hanem “de jó nektek!”

És ebben a “de jó!” tartalmú, nem csupán hírben, hanem “kézközelben” található, szinte kitapintható birodalomban akkora erő van, ami vonzani és megváltoztatni tudja az embereket, olyannyira, hogy tömegesen döntenek úgy, hogy életformát váltanak (mert tanítvánnyá válnak), és a láthatatlan Jézushoz csatlakoznak, napi közösségben élve vele, egyre dicsőségesebben átváltozva a gondolkodásukban és az életük gyümölcseiben.

Az közelgett el, hogy megint itt az idő összeszedni magunkat, és nem a világ félelmei után menni, hanem újra és újra hitben járni. Nem kivonulva a világból, nem úgy, hogy mindenki otthagyja a munkahelyét (habár most sokan elveszítették, akaratuk ellenére), nem úgy, hogy figyelmen kívül hagyjuk a társadalmat magunk körül – hanem pont ellenkezőleg: dicsőségesen bevonulunk a világba, a munkahelyeinkre (az eddigiekre vagy az újakra Isten kegyelméből), a környezetünkbe, a társadalom különböző szintjeire, kinek-kinek hová szól az elhívása, a legkisebbtől a legnagyobbig, és magunkkal visszük az Úr dicsőségét: az ő megismert, megtapasztalt, elközelített királyságát, hatalmát és szeretetét, igazságát és bölcsességét. A jó hírt, ami örömöt okoz.

Szedjük össze magunkat. Még mindig közeleg a korszak vége, és nem tudjuk, hogy pontosan mikor zárul le. De az biztos, hogy az egész menny arra vár, hogy felkészüljünk, felkeljünk, világítsunk, az Úr dicsőségét vigyük magunkkal a sötétségbe, és azzá a felépült Egyházzá váljunk, amelyen sem a koronavírus, sem a gazdasági recesszió, sem a világpolitikai fordulatok, sem a rossz hírek, sem a félelmek, sem maga az ördög, sem a pokol kapui nem vesznek diadalmat.

Jézus tanítványság borítókép


Fotómontázs: Son of God filmjelenet és Pexels forrásból (O.Gy.)