Szabadság, személyesség, felelősség

Milyen szemlélettel érdemes olvasni a Prófétai Naplót?

A Prófétai Napló (PN) azzal szándékkal indult tíz éve, és készül ma is napról napra, hogy a prófétai szolgálat hitelessége helyreálljon. Aki arra gondol ez alapján, hogy létezik hiteltelen prófétai szolgálat is, az jól gondolja… De nem csak az üzenetek tartalma lehet hiteltelen, vagy a lelkület teheti hiteltelenné, amivel átadják az üzeneteket, hanem az is, amilyen kimondatlan elvárással vannak a hallgatóik, olvasóik felé az Úr nevében szóló emberek.

A legszembetűnőbb tulajdonságok között van az, amikor mindenkitől kötelezően elvárják, hogy szó szerint vonatkoztassa az életére mindazt, ami az ihletett üzenetben szerepel, különben bűnösnek kell éreznie magát a hallgatónak. Ennek semmi értelme, sőt, teljesen ellentétes Isten tulajdonságaival, ugyanis Istennél szabadság van, amit a Szelleme garantál (2Korinthus 3:17). Még akkor is, ha egy egész nemzethez, vagy Krisztus testének kisebb-nagyobb egységeihez (vagy egészéhez) szól az Úr: saját meggyőződésből kell döntéseket hoznunk, enélkül nagyon veszélyes. Különben azt kockáztatjuk, hogy más uralma, irányítása alá kerül az életünk, és nem felépülünk, hanem leépülünk…

Az általános kijelentések mellett tehát mindig nagyon fontos tudni azt is, hogy nekem mit mond az Úr. Mivel Jézus juhai hallják az Ő szavát (János 10:27), ezért biztosítva van, hogy személyesen vezet és tanít bennünket a Szent Szellem által az Úr, és ezt nem veheti el senki tőlünk. Sem az Istentől való prófétai szolgálat, sem a kéretlen, kárhoztató érzéseket közvetítő, kritizáló – vagy éppen hízelkedő, üres ígéretekkel kecsegtető prófétáló hívők. Ne is hagyjuk magunkat, inkább erősödjünk meg az Úrban – vagyis a személyes szellemi életünkben, a személyes hitünkben, és tegyünk meg minden tőlünk telhetőt annak érdekében, hogy olyan szolgálatból részesüljünk, ami felépít, megerősít vagy felszabadít bennünket a személyes szellemi életünkben.

És még egy utolsó gondolat: amikor az Úr kijelentéseket és útmutatásokat ad át, akkor fel kell vállalnunk a felelősséget a Vele való együttműködésre. Nem tehetjük azt, hogy amikor az Úr üzen valami jó, biztató dolgot, küld egy bátorító próféciát, akkor mindig csak felsóhajtunk, hogy “jaj, nagyon várom már, bárcsak megtörténne”. Ebből tud kialakulni az az eltévedt beállítottság, mintha egy horoszkópot olvasnának az emberek napról napra. Számunkra a prófétai szó továbbra is építés, bátorítás és vigasztalás céljából jön, még a konkrétabb tartalmúak is. Nem véletlen, hogy arra tanít minket Pál, hogy “Ha Szellem szerint élünk, Szellem szerint is járjunk” (Galata 5:25). Nekünk kell felelősséget vállalni az Úrral élt életünkért.

Ne vegyünk fel olyan mentalitást, mintha nem lennénk az Úr szentjei és szeretett gyermekei, akiknek nincs hatalma, hite, vagy akiknek nincs lehetőség az Úrral együttműködve megharcolni az életünk kihívásait; netalán a várakozás elnyúló időszakában megtanulni az Úrtól új dolgokat, amelyek segítségével észrevehetjük, hogy hol és hogyan kerestük eddig rosszul az ígéret földjét, hol kerültünk ki az Ő akaratából, és hogyan akar helyreállítani bennünket, a reménységünket, a látásunkat és az egész életünket.

Zsidó levél 11:7 Hit által kapott kijelentést Noé Istentől a még nem látott dolgok felől, és Istent félve készítette el a bárkát házanépe megmentésére.

Ha úgy érzed, hogy további segítségre van szükséged (akár a gyülekezetedben működő szolgálatok mellett, akár éppen azok hiányában), akkor szeretettel ajánlom figyelmedbe a Felépítő című blogot, ahol rövid helyreállító sorozatok olvashatóak, bárki számára.

— Országh György, a Prófétai Napló szerkesztője