Üzenet a magányos úttörőknek: az Úr elhozza a törzsi közösségeteket

A MAGÁNYOS ÚTTÖRŐKNEK: AZ ÚR ELHOZZA NEKTEK A TÖRZSI KÖZÖSSÉGETEKET

Lana Vawser – 2021.05.03.

Múlt héten sok úttörőt mutatott az Úr, akik jelenleg magányosnak érzik magukat, az Úrral együtt építkeznek, és a „feltérképezetlen területeken” haladnak befelé, de egy ideje mélységesen magányosnak érzik magukat. Néhány ilyen úttörőnél egyes kapcsolatok, akikkel együtt futottak, mostanára fordulatot vettek és megváltoztak, és most úgy érzik, hogy egyedül vannak a feltérképezetlen vizeken. Mások már régóta vannak úgy a feltérképezetlen vizeken, hogy nagyon egyedül érzik magukat, és az Úrhoz kiáltanak olyan emberek társaságáért, akik hasonló szívűek és hasonló gondolkodásúak, akikkel együtt futhatnak és építkezhetnek.

Hallottam, ahogy az Úr ezt mondta: „A magányos úttörőket törzsi közösségekbe vezetem. Elhozom a magányos úttörőknek a törzsüket.”

Azt kezdtem látni, hogy az Úr közelről és távolról embereket hozott ezeknek az úttörőknek az életébe, és szövetségi kapcsolatok lettek belőlük. Olyan szintű kapcsolatok lettek ezek, amilyet még nem tapasztaltak. Sok magányos úttörő kezdte megtapasztalni, milyen egy biztonságos közösségben élni. Milyen az, amikor szívből és őszintén szeretik őket az emberek. Amikor szívből szeretik és ünneplik őket egy tiszta környezetben. Sok úttörőt láttam, akiknek a szíve mélyen megsérült a korábbi időszakokban, olyan emberek által, akik az életükbe beléptek és egy kapcsolat alakult ki, de hamar kiderült, hogy csak amiatt léptek kapcsolatba velük, amit „kinyerhetnének” és amit kaphatnának azokból az áldásokból, amelyekben ezeknek az úttörőknek a sokasága jár.

Az Úr azt kezdte megmutatni nekem, hogy ezek az úttörők gyógyulást találnak és fognak találni ezekben a szövetségi kapcsolatokban, amelyeket az Úr hoz az életükbe. Ahogy tovább figyeltem, azt láttam, hogy nemcsak a szívük kezdett meggyógyulni és kivirágozni, hanem azt láttam, hogy ezek az Úttörők a Szent Szellem szelén még messzebb és magasabbra szálltak, mint valaha. Nem szólóban repültek, hanem CSALÁDBAN.

Rendkívül erőteljesen zengett körülöttem: „CSALÁDBAN REPÜLNI”

Az Úr ezeknek a magányos úttörőknek egy olyan törzsi közösséget hoz, amelyből CSALÁD lesz. Nemcsak messzebbre fognak tudni eljutni azokban a feladatokban, amelyeket az Úrtól az életükre kaptak ebben az új korszakban, hanem CSALÁDBAN fognak repülni. Az Úr CSALÁDOKÉRT DOBOGÓ szívének a ritmusával összhangban fognak repülni. Azt kezdtem meglátni, hogy miközben ezek minden korábbinál magasabbra repültek a szövetségi kapcsolataikban, amelyek egy családot alkottak, még többet kaptak az Úr szívéből, amely CSALÁDOKBAN gondolkodik.

Elkezdtem azt látni, hogy ezek az egykor még magányos úttörők és a törzsi közösség, amelyet az Úr hozott el hozzájuk, puzzle darabkákat tartottak a kezükben, és tudtam, hogy ezek valahogy a BÖLCSESSÉGET jelképezik. Erőteljesen körülvett az az érzés, hogy az a mennyei bölcsesség, amelyet az „új törzs” által hozott az Úr ezeknek az úttörőknek, ezek a HIÁNYZÓ darabkák az Úr terveinek a csodálatos puzzle képéhez, amelyet Ő maga állít össze. A bölcsesség, amelyet megosztottak egymással az úttörők és az új szövetségi kapcsolatok, összeillettek, és nagyobb megértést adtak, nagyobb tisztánlátást és látást arról, amit az Úr épít és cselekszik. Megfigyeltem, ahogy sokan az egykor magányos úttörők közül sírni kezdtek, mivel az Úr nemcsak meghallgatta az imáikat a szövetségi kapcsolatokért, hanem azok magukkal hozták azokat a „hiányzó darabokat” is az Ő bölcsességéből, amelyért kiáltottak. Hogy „LÁTHASSÁK” és „ÉPÍTHESSÉK” azt, amiről Ő beszél.

Megfigyeltem, ahogy ezek közül lettek néhányan a leghangosabb hangok, akik az Úr szívét hirdették és vitték diadalra a CSALÁDI EGYSÉGÉRT (háztartások), valamint Isten CSALÁDJÁÉRT is. A HÍDÉPÍTÉS kenetével indultak útnak. Úgy indultak el, mint akiknek arra van kenetük, hogy ápolni tudják az egészséges kapcsolatokat és egészséges közösséget, és akiken az Atya szeretete átáradt, amely bevonzotta az embereket arra a nagyon biztonságos helyre, amelyet ezekben a szövetségi kapcsolatokban éltek meg.

Tovább néztem, ahogy az Úr ezeket az egykor magányos úttörőket ÖSSZEKÖTŐKÉNT használta. Az Úr most már hatalmas és erőteljes módon használta őket HÁLÓZATÉPÍTŐKÉNT és ÖSSZEKAPCSOLÓKÉNT, hogy ÖSSZEHOZZÁK A CSALÁDOT.

Egy mélységes felfrissülés helyére léptek be ezek az egykor még magányos úttörők. „Otthonra” találtak az egészséges, szövetségi barátságokban. Az Úr azt mutatta, hogy nemcsak a törzsi közösségüket hozta el ezeknek az egykor magányos úttörőknek, hogy mélyen megélhessék a kapcsolatokat, és ünnepelve legyenek azokban az egészséges kapcsolatokban, amelyekre az Úr teremtett bennünket, hogy azokban éljünk, hanem azt is láttam, hogy az Úr azért hozta a törzset az úttörők életébe, mert a feltérképezetlen vizeken, amelyeken ők navigálnak, és azokon az utakon, ahol Istennel együtt építkeznek abban az újban, amit Ő cselekszik (Ézsaiás 43:19), az Úr a Szellemével előkészítette a talajt a kezeik által arra, hogy egy JELENTŐSÉGTELJES növekedésnek és felgyorsulásnak a HÁZIGAZDÁI legyenek az Ő Szellemének a MUNKÁLKODÁSÁBAN.

Elkezdtem hallani, ahogy az Úr azt mondja, hogy az Ő Szellemének a munkálkodása, ami az úttörőmunkán van, hamarosan kirobban egy teljesen új szintre. Az aratásnak és az Ő erejének a SZINTJE és SÚLYA, amely kirobbanni készül ezeken a feltérképezetlen, „soha be nem járt helyeken”, PÉLDÁTLAN MÉRTÉKŰ, és az Úr TUDTA, hogy az Ő Szellemének a nagyszabású felfokozódását, a Szellemének a munkálkodásában ez a nagyszabású felgyorsulást, amely közöttük történik, azt nem lehet egyedül vinni. Lehengerlő érzés volt, de nemcsak az Atya szeretete, az Ő kedves, gyönyörű szíve, amely arra vágyik, hogy megvigasztalja ezeket az egykor magányos úttörőket, és megválaszolja a szívük kiáltását a törzsi közösségért, hanem az is, hogy Isten szíve arra vágyik, hogy mindent megadjon és pozícióba állítson, aminek a helyén kell lennie ahhoz, hogy egy hatalmas aratást EL TUDJON HORDOZNI. Ő nem olyan, mint aki nem gondoskodna, mert Ő gondoskodik, ráadásul TÖKÉLETES időzítéssel.