Rick Joyner 2025 decemberi látomása, próféciája, benne Magyarországgal

RICK JOYNER 2025 decemberi látomása, próféciája

BENNE MAGYARORSZÁGGAL!

“2025. december 5-én éjjel olyan ébredésről álmodtam, amely minden eddigi tapasztalatomat és látomásomat felülmúlta. Napok óta izgatottan gondolok rá. Bizonyos szempontból még drámaibb és erőteljesebb volt ez, mint az, amit 1987-ben láttam, „Az aratás látomása”, amelyet második könyvemben, „Az aratás” címűben tettem közzé.

Az a könyv nemzetközi bestseller lett, és sokan azt tartották, hogy alapvetően megváltoztatta a kereszténység akkori kifejezésmódját. Az 1980-as évek végének botrányai után úgy tűnt, hogy nagy depresszió sújtotta Krisztus egész testét. Nemcsak komor és jövőkép nélküli volt a hangulat, hanem úgy tűnt, hogy a legfőbb cél az elragadtatás lett, hogy mindannyian csak megléphessünk innen. Ennek a látomásnak a terjedésével sokan felélénkültek, és megteltek a jövőre vonatkozó látomásokkal. Amint hitükben cselekedtek, világszerte megindult az ébredés.

A legutóbbi álmom prófétai frissítése volt annak a látomásnak. Az 1987-es látomásban láttam, hogy két hullámban fog bekövetkezni az aratás. Az első hullám a munkások összegyűjtése a második hullámhoz, de ez olyan nagy, hogy sokan azt hinnék, ez már az utolsó aratás, amelyről Jézus azt mondta, hogy „ennek a korszaknak a vége”. Azonban, amint már említettem, ez az első nagy hullám célja főként a munkások összegyűjtése a második hullámban bekövetkező igazi aratáshoz, amely sokkal nagyobb lesz.

Abban a látomásban megértettem, hogy e két hullám között szünet lesz az aratásban, azért, hogy azok, akiket az Úrhoz vezettek, felkészülhessenek és kiképzésben részesülhessenek a következő hullámban betöltendő céljukra. Akkor azt is lelepleződött előttem, hogy nem sokan fogják kihasználni ezt a lehetőséget a hullámok között, hogy felkészítsék az embereiket a következőre, pedig az mindenképpen el fog jönni, és azokat, akik nem készülnek fel rá, el fogja söpörni.

Most a két hullám közötti viszonylag nyugodt időszak végén vagyunk. Az első hullám a vasfüggöny leomlásával indult el. Úgy tűnik, mintha Krisztus teste most visszavonulna a világon, de hamarosan jön az Isten legnagyobb megmozdulása, amely valaha is volt.

Az első hullám alig pár évvel azután kezdődött, hogy megkaptam az aratásról szóló látomást és kiadtam róla a könyvet. A 21. század első évtizedéig tartott. Voltak országok, ahol több ember született újjá, mint, amennyi megszületett azalatt az idő alatt. Az ébredési időszak csúcspontján, a becslések szerint naponta körülbelül négyszázezer ember tért Krisztushoz.

Az első hullámban Afrika, Ázsia, Dél- és Közép-Amerika, valamint Kelet-Európa országai húsz év alatt több embert láttak Krisztushoz térni, mint az Apostolok cselekedetei könyvében leírt pünkösd napjától a mostani időkig összesen. A világ még soha nem tapasztalt ilyent, de ami ezután jön, ahhoz képest ez kicsinek fog tűnni.

Ez az első hullám megváltoztatta a világot, és a kereszténységet a bolygó legnagyobb és leggyorsabban növekvő vallásává tette. Azonban mindez gyakorlatilag elkerülte Észak-Amerikát és Nyugat-Európát.

A következő hullám azonban nem fogja.

Alig lehet elképzelni, vagy túlbecsülni annak a nagyságát, ami hamarosan bekövetkezik a világon. A házigyülekezetek több ezer fős gyülekezetekké fognak növekedni. A száz fő alatti gyülekezetek hetente ezer vagy annál is több taggal fognak bővülni. Szinte mindenhol imádkozó csoportok fognak gyülekezni, tanítókat hallgatni, az evangéliumot hirdetni, vagy a rászorulók felé szolgálni.

A kereszténység ilyen robbanásszerű terjedése az egyik legcsodálatosabb dolog lesz, amit a világ valaha is megtapasztalt. Ezt az teszi majd különlegessé, hogy ez egy valódi kereszténység lesz, és nem csak egy újabb mozgalom, amely intézményeket épít fel az emberek helyett. A keresztények a szeretetükről lesznek ismertek, miközben a világ egyre nagyobb gyűlöletet él meg. Ez az ébredés radikális és gyors változásokat hoz majd, amelyek újra fogják definiálni a világnak a gyülekezetről, a kereszténységről alkotott fogalmát, és a gyülekezeti élet alapvetően megváltozik. Ez lesz a legnagyobb gát a gyűlöletbe és káoszba csúszó kultúrában, és sok helyen újra fogja definiálni a modern kultúrát.

A földön egyetlen egyházi struktúra vagy forma sem képes befogadni azt, ami jön, és mindazok, akik mereven ellenállnak a változásnak, el lesznek mosva a közelgő ébredés árvízében. Az igazi, Isten által rendelt vezetés mindenki számára nyilvánvalóvá válik, akárcsak a hamis és a képmutató. Az igazi hívők és a „hamis testvérek” könnyen megkülönböztethetők lesznek. Az Úr nyilvánvaló jelenléte, amely az Ő természetét hordozza, mindenki számára egyértelmű lesz.

Azok a viszonylag új hívők, akik csak az elmúlt néhány évben jöttek az Úrhoz, a legbefolyásosabb és leghatékonyabb vezetők lesznek a közelgő eseményekben. Azonban ennek a nagy újjászületésnek a fő forrásai az idősebbek lesznek. Sokan igazi vénekként fognak felemelkedni és megadják a szükséges stabilitást, amelyre egy ilyen gyors növekedés miatt szükség lesz.

Amikor megszabadulnak a kereszténység intézményeinek bilincseitől, az új megtértek nem csak óriási juhkarámokba lesznek terelve, ahol hetente párszor szellemi táplálékot kapnak. Minden szinten tanítók fognak felemelkedni, hogy segítsenek nekik a hit szilárd alapjain állni. Az új hívőknek megmutatják majd hivatásukat és szolgálatukat, valamint a Szentszellem ajándékait, amelyeket szolgálatuk eszközéül kaptak, és azonnal munkába állítják őket. Mindenki be fog szállni a munkába, hogy lépést tudjanak tartani a történésekkel.

A szolgálatainkban és ajándékainkban való működés elengedhetetlen a valódi keresztény érettséghez, amely Krisztusban és az Ő természetében való növekedés. Minden keresztény arra hivatott, hogy része legyen az Ő Testének, amelyen keresztül Ő még mindig végzi munkáit. Ezek a munkák az Ő természetének és hatalmának megnyilvánulásai. Így a többnyire nagyon friss hívőkből álló testek nagyon gyorsan nagyon erősek és stabilak lesznek az Úrban.

Ugyanakkor ez a mozgalom olyan fenyegetést jelent majd a kereszténység már meglévő intézményeire, valamint sok más vallási és világi intézményre, hogy fenyegetések és üldözések lesznek az ébredés ellen, ahogyan az az első században is történt.

Az ébredést fogják hibáztatni sok igazságtalan intézmény összeomlásáért, és valójában ez is lesz ennek az oka. Az Úr maga fogja megtisztítani a földet az Ő eljövendő királysága számára. Így ez lesz a legdicsőségesebb és egyben a legnehezebb idő. Talán ezért nevezik a bibliai próféciákban „az Úr nagy és rettenetes napjának” (lásd Malakiás 4,5).

A december 5-i álom

A fentiek nagy részét 1987-es látomásomban láttam. Ez mind messze meghaladta azt, amit akkoriban lehetségesnek tartottam, de néhány éven belül a világ nagy részén valósággá vált. Amit december 5-én álmomban láttam, az pedig még látványosabb volt.

1987 óta részt vettem néhány, nagyszerűnek tartott “meglátogatáson”, amelyekről hallottam, de egyik sem volt összehasonlítható azzal, amit 1987-ben láttam a látomásomban. Amit 2025. december 5-én láttam az álmomban, az felülmúlta mindazt, amit eddig bármelyik korábbi álmomban vagy látomásomban tapasztaltam vagy láttam.

Ebben a legutóbbi álomban megkértek, hogy egy kis vasárnapi iskolai osztályban beszéljek az ébredésről. Ez egy szerény templomban történt, egy osztályban, ahová általában körülbelül egy tucat ember járt. Kerékpárral mentem oda, amelyet a falhoz támasztottam a terem ajtaja mellett. Amikor beléptem arra gondoltam, hogy régebben több tízezer fős közönség előtt beszéltem, és néhány beszédemet videókon több millióan látták, most pedig egy kis vasárnapi iskolai osztályban beszéltem. Valójában jól viseltem ezt, és azt is, hogy a szolgálatom iránti igény csökkent. Ez több időt adott nekem az Úr keresésére, és jobban magával ragadott és lelkesített, mint valaha. És, ahogy gyakran prédikáltam is: az Úr általában kis csoportokban végzi legnagyobb műveit, ezért alig vártam, hogy visszatérhessek a házigyülekezetekhez és a kis létszámú összejövetelekhez.

Több éve már azt gondoltam, hogy az itteni életem a végéhez közeledik, és ennek nagyon örültem. Annyi mennyei élményben volt részem, hogy már nagyon vágytam rá. Ez az élet csodálatosabb volt, mint amit el tudtam volna képzelni, főleg most, hogy annyi időm volt az Úrra várni, és Ő egyre közelebb jött hozzám.

Hosszú ideje őszintén úgy gondoltam, hogy a legjobb életet kaptam ezen a földön, amit valaha is bárki kapott. Nem voltam depressziós, és nem azért vágytam a mennybe, mert itt rosszul mentek a dolgok, hanem azért, mert ez az élet felvillanyozott, és egyre jobb lett. Annyi mennyei élményben volt részem, hogy alig vártam, hogy odaérjek. Még annak is örültem, hogy egyre csökken a befolyásom ebben a világban, mert így több időt tölthettem az Úrral.

Ezek voltak a gondolataim úton a vasárnapi iskolába menet. Megtanultam, hogy a tömeg fontosságát nem a mérete, hanem a szellemi éhségének mértéke alapján kell megítélni. Így ebben az álomban, amikor beléptem az osztályba, arra számítottam, hogy körülbelül egy tucat szellemileg éhes embert találok ott. Nem csalódtam az éhségükben, mert ez az osztály tele volt Isten iránt éhes emberekkel. De sokkal több ember volt ott, mint az a tucat, amire számítottam.

Mindenkit beengedtek, akit csak be tudtak szorítani ebbe a kis tanterembe. Nem maradt szabad hely, sem ülőhely, sem állóhely a teremben. Hallottam, hogy kint még többen gyülekeznek, és a hátsó sorokban ülők elkezdték kinyitni az ablakokat, hogy a kintiek is hallják, ami bent zajlik. Ahogy néztem ezt az osztályt, tudtam, hogy még soha nem voltam ilyen szellemükben és lelkükben éhes emberek gyülekezetében. Két-három ilyen embert találni már önmagában is fantasztikus lett volna, de megdöbbentett, hogy ennyien vágytak Istenre, és ennyire koncentráltak voltak. Nagyon kényelmetlen volt a helyzet, de úgy tűnt, hogy egyáltalán nem zavarta őket, hogy összezsúfolódtak ebben a kis teremben. Azért jöttek, hogy halljanak az Úr nagyszerű tetteiről, és nagyon sajnáltam, hogy nem készültem fel jobban.

Azt hiszem, még az első mondatot sem fejeztem be, amikor az Úr jelenléte olyan erőteljesen betöltötte a szobát, hogy nem kellett fizikai szemünkkel látnunk Őt, hogy tudjuk, ott van. Akik helyet találtak a padlón, leültek a székükről. A többiek, akik a székükön ültek vagy álltak, lekuporodtak, hogy a lehető legmélyebbre hajoljanak. Én is ezt akartam tenni, és elképzelni sem tudtam, hogy Isten ilyen jelenlétében beszéljek.

Az álom ekkor megváltozott, és egy másik helyen találtam magam, ahol azokat hallottam, akik meghívtak, hogy beszéljek a vasárnapi iskolában. Újabb összejövetelt akartak szervezni egy sokkal nagyobb helyiségben, hogy eljöjjek és beszéljek az ébredésről. Én tiltakoztam, hogy az előző találkozón sem beszéltem, és úgy gondoltam, hogy valami nagyobb dolog történik, mint hogy én csak beszéljek a korábbi élményeimről. Ők azonban meg voltak győződve arról, hogy szükségük van rám, és rábeszéltek, hogy jöjjek el. Legalább egy jó helyen lennék, ha Isten úgy jönne el, mint abban a kis osztályban.

Hatalmas helyszín volt, sokkal nagyobb, mint amire számítottam, de amikor odaértem, már tele volt. Úgy tűnt, mintha az egész város eljött volna az összejövetelre. Az első találkozóhoz hasonlóan, amennyire csak lehetett, összezsúfolódtak – sokkal többen, mint amennyit a tűzoltóság megengedett volna –, és megint nagy tömeg gyűlt össze odakint. Összeállítottak egy dicsőítő csapatot, hogy segítsen az embereknek az Úrra figyelni, de, akárcsak rám, rájuk sem volt szükség. Mielőtt elkezdhették volna, az emberek olyan lelkesedéssel kezdtek el maguktól dicsőíteni, hogy lehetetlen volt megszakítani őket.

Amikor eljött az én beszédem ideje, felmentem a pódiumra, az emberek nem álltak le, és az energia csak fokozódott. Nem emlékszem, hogy valaha is éreztem volna ilyen intenzív dolgot bárhol. De bármennyire is nagyszerű volt ez, amikor az Úr nyilvánvaló jelenléte megérkezett, mindenki érezte. Egy pillanatra azt hittem, hogy a tömeg elcsendesedik, de aztán olyan volt, mintha teljes szívükből próbálták volna kifejezni iránta érzett szeretetüket. Az energia még intenzívebbé és hangosabbá vált. Már voltam olyan gyűléseken, ahol megjelent az Úr dicsősége, de még soha nem éreztem ilyet. Ismét nem mondtam semmit, és nagyon örültem ennek.

Ezután ismét azokhoz beszéltem, akik ezeket a találkozókat szervezték. Csatlakozott hozzájuk jó néhány ember, akik korábban kormányzati és üzleti vezetők voltak, és akik közül néhányat felismertem. Ezek az emberek feladták magas pozícióikat, hogy ott maradjanak és részesei legyenek annak, ami ott történt. Mindössze e leírt két összejövetel után úgy tűnt, hogy mindenki, beleértve magamat is, úgy gondolta, hogy ez lehet a legnagyobb ébredés, ami valaha volt.

A kialakuló helyzet szervezése és irányítása messze meghaladta a kezdeményező csoport, sőt talán bárki más képességeit is. Mindannyian rám néztek, mint vezetőre, és várták, hogy hozzak döntéseket, de én tiltakoztam, hogy még semmit sem tettem vagy mondtam, és nem is tudom, hogy mi a teendő. Akkor eszembe jutott, hogy ezek a magas rangú kormányzati és üzleti vezetők mind Isten gondviselései voltak a kialakuló helyzet irányításához. Ő kezdte el ezt, és Ő fogja irányítani is.

Ahogy ott ültem, hallgattam és gondolkodtam, valaki felvetette, hogy kaptunk egy meghívást, hogy vigyük el „ezt”, az ébredést Magyarországra is. Azonnal tudtam, hogy ez az Úr akarata, és ezt ki is mondtam. Úgy tűnt, mindenki egyetértett. Amint megbeszéltük a történések irányítását és a magyarországi meghívást, hírt kaptunk, hogy nemcsak Magyarország, hanem úgy tűnik, egész Kelet-Európa megmozdul, hogy csatlakozzon a magyarországi találkozókhoz. Amint ezen töprengtünk, újabb hír érkezett, hogy úgy tűnik, egész Európa felkészül az ébredésre.

Az álom azzal ért véget, hogy az emberek arra számítottak, hogy az ébredés bármikor, bárhol kitörhet, de én tudtam, hogy hamarosan mindenhol és mindenkor meg fog történni.

Tanulságok

Néhány évvel azután, hogy 1987-ben megkaptam a látomást, azt mondták nekem, hogy Isten utolsó cselekedete a földön a legnagyobb lesz, mert Isten maga fog cselekedni.

Amit ebben az álomban tapasztaltam csak úgy tudom összefoglalni: Isten CSELEKSZIK. Senki sem tudta magának tulajdonítani a történteket, és senki sem akarta volna megkísérelni a vezetését. Ez messze meghaladta a képességeinket, és messze meghaladta bárki vezetési vagy irányítási képességeit. A legjobb, amit tehettünk, az volt, hogy követtük Őt, megpróbáltunk minél közelebb maradni hozzá, és engedelmeskedtünk az utasításainak.

Amikor engem tekintettek vezetőnek, nem tiltakoztam túlságosan, mert úgy éreztem, hogy legalább addig megtarthatom a helyet, amíg Isten nem ad valaki alkalmasabbat. Hamarosan azonban éreztem, hogy ez is önteltség volt részemről. Az álomban az egész vezetői szerepem abból állt, hogy rámutassak, hogy el kell fogadnunk a magyarországi meghívást, amit mindenki más is érzett. Ezen kívül az volt a feladatom, hogy tudjam, mikor ne beszéljek, és mit ne mondjak.

Sokszor tapasztaltam meg az Úr nyilvánvaló jelenlétét, személyesen és összejöveteleken, sőt, pár alkalommal az Úr dicsősége is megjelent. Amit ebben az álomban tapasztaltam, az messze erősebb volt, mint ezek. Az Úr nyilvánvaló jelenléte lesz a jövendő eseményeinek jellemzője. Ez valami olyan, amit nem lehet lemásolni. Ha egyszer megtapasztaljuk az Ő jelenlétét, nem hiszem, hogy bármilyen pótszer megtéveszthet minket.

A következő legfontosabb jellemző az emberek között tapasztalható példátlan szellemi éhség volt. Sok helyen jártam már, ahol nagy volt az Úr iránti éhség, és Ő mindig hatalmas erővel lépett fel, hogy kielégítse ezt az éhséget, de nem hiszem, hogy valaha is tanúja lettem volna ennek az álomban tapasztalt éhségnek, vagy annak az erőnek, amellyel az Úr lépett fel, hogy kielégítse azt. Úgy gondolom, hogy a magyarországi meghívás is annak a jele volt, hogy a szellemi éhség lesz az egyik legnagyobb jele ennek az ébredésnek.

Ha valaki megpróbálta volna utánozni az Úr jelenlétét, amit mi tapasztaltunk – vagy az emberek éhségét –, azt szerintem azonnal a legaljasabb vulgáris viselkedésnek tartották volna, és azonnal elutasították volna. Amikor az Úr dicsősége betöltötte a templomát a Szentírásban, minden embernek menekülnie kellett. Senki sem állhat meg az Ő jelenlétében, amikor így eljön, és a vakmerők hamar megtanulják majd ezt a közelgő események során.

Isten következő lépése valóban az ő saját megmozdulása lesz. Senki sem vezetheti ezt, de mindannyian tanuljuk meg követni.”

Forrás: Nemzeti Prófétai Mozgalom