Szeptember 23. és azon túl – ki fogja vállalni a felelősséget?

Lehet, hogy ez az utolsó cikk, amit 2017. szeptember 23. előtt olvashatsz el. Ne hagyd ki!

szeptember_23

Fontos, hogy járatosak legyünk az idők jeleivel és Istentől rendelt eseményeivel kapcsolatban. Nem véletlen a prófétai szolgálat és annak jelentősége, nemcsak általában a Szentírásban, hanem konkrétan az Új Szövetség keretei között, az egyház életében. De éppen ezért fontos a prófétai üzenetek megvizsgálása is.

Itt, a Prófétai Naplóban is olvashattatok cikkeket az ez évi szeptember hónappal kapcsolatban, például Doug Addison írásai alapján, akinek több prófétai üzenete is arra utalt, hogy a mostani szeptemberi időszaktól kezdődően komoly változásokra lehet számítani. De ezeknél is népszerűbbek ma azok a vélekedések, YouTube videók, amelyek a most aktuális csillagegyüttállásra hívják fel a figyelmet.

Úgy érzem, írnom kell erről, de nem is a jelenség érdekessége, hanem az ahhoz kötődő feltételezések miatt. Habár a videókon beszélő keresztények alapvetően nem állítják kerek perec, hogy szeptember 23-án lesz az elragadtatás, azért a sorok között olvasni tudó és a ki nem mondott utalásokat érzékelő emberek számára egyértelmű, hogy a legnagyobb hangsúlyt mégiscsak ez a feltételezés kapja. „Nem vagyok dátumállító” – mondják oly sokan, csak annyit tesznek, hogy az elragadtatás nagyon lehetséges megvalósulását emlegetik ehhez a dátumhoz kötődően, persze úgy, hogy „nem biztos, én ezt nem állítom”. Tehát nem számít, amit mond…? Hadd tisztázzam: igenis, számítanak az ilyen utalgatások, méghozzá olyannyira, hogy a hétköznapi emberek, akik meg szoktak osztani valamit a facebookon ezzel kapcsolatban, gyakorlatilag erre egyszerűsítik le a nagyvilággal közölt mondandójukat, miszerint szeptember 23-án szerintük biztos, hogy itt az elragadtatás… Már az Origo is írt a napokban egy eléggé gúnyos hangvételű cikket erről, és sajnos igazuk van.

Csak jót akarnak

Tudom, hogy csak jót akarnak azok az emberek, akik szeptember 23-áról, meg a napba öltözött asszonyról, meg az elragadtatásról beszélnek, de mivel a mondanivalójuk csak homályosan utal arra, hogy most történni fog valami, ami nagyon különleges égi jelekkel van előre jelezve, amit a Bibliából is alá lehet támasztani, ezzel csak egy felfokozott izgalmi állapotot idéznek elő az emberekben. És mivel kötik össze? Azzal, amit nem mernek kerek-perec kimondani, mert nem merik vállalni a felelősséget érte, de az elragadtatásra utalnak. És az emberek értenek az ilyen üzenetekből. Legalábbis, amit hallani szeretnének, azt úgyis kihallják belőle. Gyorsan hozzáteszem, hogy erről nem ők tehetnek, akik könnyen felcsigázhatóak egy „talán most” üzenettel, hanem azok, akik felcsigázták őket. Nemcsak most, hanem már régóta, egy kifacsart teológiával, ami több félelmet keltett az emberekben az Úr eljövetelével kapcsolatban, mint amennyire valós bennünk az áldott reménység, a boldog várakozás. Az evangélium nem a félelem üzenete, hanem örömüzenet. Érdemes figyelembe venni ezt akkor is, amikor az idők végéről beszélünk.

De mi lesz?

De mi lesz 23-án? Vagy utána? Egy kicsit tekintsünk bele a Bibliába, a prófétai üzeneteibe, és engedjük, hogy az egyszerűen látható dolgok segítsenek nekünk. Lesz-e most elragadtatás?

Nem akarom túlbonyolítani, ezért egyszerűen belevágok a közepébe. Pál apostol ezt írja az 1 Korinthus 15:51-52-ben: „Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan elhunyni, de mindnyájan el fogunk változni. Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk.”

Talán némelyek szeretik ezt a kijelentést úgy kezelni, mintha nagyon misztikus lenne, amivel úgysem tudunk mit kezdeni, hiszen azt sem tudhatjuk, hogy mikor lesznek azok a trombiták (harsonák) megfújva, pláne az utolsó. De nem kell tudatlanságban élnünk. Jézus a három év vége felé mondott egy ilyet a tanítványoknak: „Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni: amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek.” (János 16:12-13)

És ez történt többek között akkor is, amikor később Pál apostol kapott kijelentéseket az előbb említett titokról, miszerint az utolsó harsonaszóra fogunk feltámadni és romolhatatlanságra átváltozni, az Úr eljövetelekor (lásd 1 Kor. 15:23kk), majd egy pár évtizeddel később tovább bontakoztatta ezt a kijelentést a Szent Szellem, amikor János a Pátmósz szigetén kapott kijelentéseket Jézus Krisztustól, és ebből született a Jelenések könyve. Ebben már részletesen olvashatunk hét harsonáról, amelyek közül az utolsóhoz, a hetedikhez kötődik a mi nagy reménységünk: „hanem azokban a napokban, amikor megszólal a hetedik angyal trombitájának hangja: beteljesedik az Isten titka, ahogyan hírül adta azt szolgáinak, a prófétáknak.” (Jelenések 10:7)

Tényleg tudhatjuk, hogy mikor mi lesz?

Hogy mikor szólalnak meg ezek a harsonák, azt a hozzájuk kötődő események leírásából nyomon tudjuk követni. (Ez csak egy egyszerű összegzés, a teljes részletezésüket lásd a Jelenések 8:6-tól kezdődően.) Az első trombitaszóra tűz és jégeső (vagy egyesek szerint ez „kőesőnek” is értelmezhető, mint pl. egy meteorzápor) hatására megég a föld növényzetének egyharmada; a másodikra egy nagy „égő hegy” szerű dolog zuhan a tengerbe, ami a tengeren levő hajók harmadát és a tengeri élőlények harmadát pusztítja el; a harmadiknál szintén egy égő csillagnak nevezett valami fog lezuhanni, ami a folyók és a források egy részének a vizét teszi mérgezővé. Az égből jövő csapások után konkrétan az égitesteken történik látható változás: harmadrészben elsötétül a nap is, a hold is és a csillagok is. Az utolsó három csapást, tehát az 5., a 6. és a 7. trombita eseményét „három jajnak” nevezi a Jelenések könyve.

Az ötödik trombitaszóra is lezuhan valami az égből, aminek a hatására olyan lények jönnek elő, amelyek öt hónapig kínozzák az embereket (kivéve az Istentől védettséget élvezőket). A hatodiknál már egy hosszabb eseménysort olvashatunk, ebből azt szeretném kiemelni, hogy miután egy hatalmas pusztítás történik az emberek között, mivel az egyharmadukat megöli egy furcsa lovassereg, illetve az általuk hordozott tűz, füst és kén, egy olyan jelenetet olvasunk, amelyben Jeruzsálemet látjuk a felépült templommal, amelynek a külső udvarát pogányok tapossák 42 hónapig – ami három és fél év. Ugyanakkor Isten két, különleges hatalommal felruházott prófétája fog tanúskodni szintén egy körülbelül három és fél éves időszakon át, akiket nem fognak tudni elhallgattatni, csak miután befejezték az Istentől kapott feladatukat.

“Rázoomolunk” a részletesebb eseményekre

Itt egy igazán izgalmas rész jön. A megölt próféták holttestét néhány napig nézni fogja minden nemzet – ez a mai korban a tévé és az internet lehetőségeivel már könnyen meg tud valósulni – majd három és fél nap múlva döbbenten látni fogják, ahogy életre kelnek, és a felhőkön felmennek az égbe (ez a két próféta tehát feltámad és elragadtatásban részesül!). Nem sokkal ezután (abban az órában) egy hatalmas földrengés lesz a városban, hétezer ember meghal, mire az életben maradottak dicsőséget adnak Istennek – ellentétben a korábbi eseményekkel, amikor azt olvassuk, hogy nem térnek meg a bűneikből. Amikor ez megtörténik, a Szentírás lezárja a hatodik trombitának (a második „jaj” csapásának) az eseménysorozatát, és bejelenti a hetediket, azaz az utolsót.

És itt, a hetedik trombita megszólalásakor egy mennyei jelenetet látunk, amikor is a 24 mennyei vén ünnepli, hogy eljött az ideje az Úr földi uralkodásának, és a következőt mondják még: „…eljött a te haragod és a halottak felett való ítélet ideje, hogy megadd a jutalmat szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek; és azoknak, akik félik a te nevedet, a kicsiknek és a nagyoknak…” (Jelenések 11:18). Pál azt tanítja, hogy nem haragra rendelt bennünket az Isten, hanem hogy üdvösséget nyerjünk – megmeneküljünk (1 Thesszalonika 5:9). Ekkor tehát ennek az ideje jön el. Szintén Pál írásaiból tudjuk, hogy nekünk mindannyiunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy megjutalmazzon a tetteink szerint (lásd 2 Korinthus 5). Ennek is ekkor jön el az ideje – az ítélőszék, ahol jutalmat kapunk, vagy ahogy a mennyben mondták: „a halottak felett való ítélet ideje, hogy megadd a jutalmat szolgáidnak”. És itt történik meg az, amit az előbb már említettünk, amit egy angyal mondott a hatodik trombita megszólalása után: „…amikor megszólal a hetedik angyal trombitájának hangja: beteljesedik az Isten titka…”.

Az a kijelentés tehát, amit Pál írt a titokról, a feltámadásunkról és az átváltozásunkról, itt már egy részletesebb eseménysor részeként látható – hála a Szent Szellem munkájának, amellyel elvezet bennünket minden igazságra.

Ami fix

Mindezekből egy-két dolgot leszögezhetünk: tudjuk, hogy a próféciák vigasztalásra adattak. Ha időzítéssel kapcsolatos részleteket olvasunk a prófétai írásokban, az nem azért van, hogy homályos teológiával elhatároljuk magunkat tőle, hanem hogy vigasztalást nyerjünk belőle, hogy bátorítson és építsen. Azért nem lehetséges, hogy a 7. trombitához kötődő elragadtatásunk és a többi ehhez kapcsolódó dolog most következzen, mert a 6. trombita eseményei egyszerűen még nem teljesedtek be. Még nem történt meg, hogy a templom környékének három és fél éves pogány (nemzetközi) megszállása, „felügyelete” során szintén három és fél éves időtartamban két próféta folyamatosan természetfeletti jeleket tegyen, majd megöletésük után feltámadjon és a mennybe menjen, egy irtózatos földrengéssel kísérve Jeruzsálem városában. Mindezt minden nemzet szeme láttára… (Kezdjük ott, hogy ehhez valahogy újra meg kell épülnie a templomnak Jeruzsálemben.)

Szóval ez még előttünk áll a jövő történelmének a lapjain. És ahogy a Biblia lapjain szépen, sorrendben olvashatjuk, majd csak ezután szólal meg a hetedik, vagyis az utolsó trombita, amikor is beteljesedik a titok, tehát feltámadunk és átváltozunk, és az elragadtatás által az Úr elé kerüljünk a levegőbe (Lásd: 1 Thessz 4:17). Valóban, sem a napot, sem az órát nem tudjuk, hogy mikor jön el az Úr. De azt például tudjuk, hogy jelenleg még legalább három és fél évet várnunk kell az elragadtatásig (sőt, valójában ennél is többet), mivel a hatodik trombita eseményei (amelyek között egy három és fél éves szakaszról is olvasunk) még nem következtek be, nem kevésbé az előtte levő trombiták eseményei sem. (Itt még nem is beszéltem a három és fél év előtti másik ugyanilyen hosszúságú időszakról, illetve az „antikrisztus” fellépéséről, amelyek Dániel könyve alapján közismert témák a kereszténységben, de ebben a cikkben nincs lehetőség és nem is célom ezeket kibontani.)

Mindezek egyszerűen mutatják, hogy senkinek sem szabad az elragadtatást várnia 2017. szeptember 23-án. Akik mégis erre számítanak, csalódni fognak. És itt jön a lényeg: a csalódást átélő emberek lelkiállapotától, hitének erősségétől (vagy inkább erőtlenségétől) függően változó mértékben lehet számítani arra, hogy csalódásukban – tévedésből – elforduljanak a Bibliától, a végidők prófétai üzeneteitől, hiszen ők úgy élhetik meg, hogy ezek nem bizonyultak igaznak. Persze nem a Biblia nem bizonyul igaznak, hanem az azzal összekötött téves következtetések, de ezt sokan nem tudják még különválogatni. Nem véletlenül ír arról a Szentírás, hogy gyakorlottá kell válni a jó és a rossz megkülönböztetésében (Zsidó levél 5:14).

Most már csak az a kérdésem, ki fog felelősséget vállalni a fellelkesített, de még erőtlen hitű, és majd nagy valószínűséggel csalódást átélő emberekért? Ki fog felelősséget vállalni azért, hogy merrefelé fognak keresgélni ezután, hogy milyen más „üzenetekre” lesznek nyitottak? Hogy kinek/minek fognak hinni ezután? Vajon azok, akik a videókon hajtogatták, hogy „nem vagyok dátumállító”? Nem, ők nem fogják tudni vállalni a felelősséget a videóikat világszerte követő számtalan emberért.

Mi hát a teendő, ha mi féltjük a testvéreinket? “Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk.” (Róma 15:1) Javaslatom: vállaljuk mi a felelősséget, akik erősek vagyunk, és hasogassuk helyesen az Írás szavait, hogy abból valódi épülés és vigasztalás legyen, ami nem okoz csalódást, hanem aminek a hatására valóban az Úr akaratát fogják cselekedni a hívők, és örömmel fogják visszavárni Jézust. Attól sem kell tartani, hogy tudhatjuk, van még hátra valahány évünk itt a földön, sőt, éppen hogy buzdító kell legyen: hiszen így még van időnk munkálkodni Isten céljaiért!

És hogy mi lesz szeptember 23-án? Figyeljünk, vigyázzunk, imádkozzunk, keressük az Urat, és akkor majd az Úr szemével fogjuk tudni látni, hogy mi is történik, akár aznap, akár az után.

Országh György
a Prófétai Napló szerkesztője