Hitelesség a prófétálás területén

Tegnapelőtt megjelent egy magyarországi prófétai csapat üzenete a 2018-as évre, amit azóta sokan megnéztek itt a Prófétai Napló oldalán is. Mivel az üzenet nem csak az adott gyülekezet (Belvárosi Gyülekezet) tagjainak volt címezve, hanem általában a magyar eklézsiának, természetszerű, hogy felvetődik a magyar keresztényekben a kérdés: miért vegyem komolyan ennek a csapatnak az üzenetét?

Mivel én ismerem Dombó Zsoltot (tőle több videóüzenet, illetve interjú is megjelent már itt), illetve a prófétai csapatot, a csapat vezetőjét is, ezért számomra nem volt kérdés, és feltételeztem, hogy az olvasók közül is sokan így vannak ezzel. A magától értetődő jogos kérdést valaki mégis megfogalmazta egy kommentben, az említett próféciát tartalmazó cikk facebook posztja alatt – amit ezúton is köszönök, hiszen valószínűleg sokak őszinte kérdését írta le a kommentelő – hogy ki kente fel őket a szolgálatra, ki hitelesítette őket, illetve a prófétai szolgálat és az általános prófétálás közötti különbség kérdését, valamint a prófétaiskolák hitelességét is érintette a hozzászólás.

Nos, a teljes pontosság kedvéért megkerestem Dombó Zsoltot, (aki az említett videóban felolvassa a csapat prófétai üzenetét), aki készségesen tájékoztatott ennek a prófétai szolgáló csoportnak a szellemi-szolgálati hátteréről.

De még mielőtt leírom a megtudott részleteket, hadd írjam le a személyes gondolataimat a témával kapcsolatban. Jómagam 1989 óta vagyok a buzgó, lelkes, szellemi ajándékokra törekvő kereszténység része (írhattam volna azt is, hogy „karizmatikus”, de sokak számára az csak egy üres kategória). Így elég sok alkalmam volt megfigyelni és részese lenni annak, ahogyan kezdő és régi hívők, tapasztalatlan és gyakorlott szolgálók, a bibliai igazságokat ismerő és tiszteletben tartó emberek, a teljesen önfejű, önjelölt prófétautánzatok tevékenyégével felváltva ültetik át gyakorlatba Pál apostol egyszerű és egyértelmű instrukcióját: „kívánjátok a szellemi ajándékokat, leginkább pedig, hogy prófétáljatok.” (1Kor 14:1)

Ezek között volt, ami szíven talált bennünket, erőteljes volt, Isten felszabadította az embereket általa, meggyógyított, feléberesztett és újra elindított az Úr követésének az útján, természetfeletti ismereteket és bölcsességet adott, megerősített a kapott személyes vezetésünkben, és volt olyan is, ami zűrzavart okozott, sőt félelmet, önvádat, szinte észrevétlenül elvette Istentől a dicsőséget és embereknek adta, vagy akár teljesen rossz döntésekhez vezetett egyes emberek életében.

Ezeket a problémákat sok helyen tapasztalták már a keresztény világban, mi is tisztában voltunk ezzel, és azzal is, hogy különböző megoldásokat alkalmaztak a különböző egyházak, gyülekezetek, mozgalmak, vezetők és egyéni hívők a várható veszélyhelyzetek, vagy legalábbis tévedések minimalizálására. Ahogy a későbbiekben egyre több közösséget megismertem, testközelből is láthattam ezeknek a “problémamegoldásoknak” a különböző gyümölcseit. Habár nincs itt hely, hogy ebben a cikkben kirészletezzem, az biztos, (és furcsán hangzik, de jó hír), hogy ilyen és hasonló a problémákkal találkoztak már a bibliai időkben is. Az Ószövetség “prófétatörvénye” ír annak a lehetőségéről, amikor valaki tévesen prófétál, a saját szívére hallgatva, és a nagyobb veszélyről is, amikor valaki idegen istenek nevében viszi tévelygésre Isten népét. Az Újszövetség is utal hasonló szituációkra, de érdemes megfigyelni egy-két kiemelkedő utalást.

Az egyik, amit Péter apostol ír, amikor arra emlékezteti a hívőket, hogy náluk azért biztos a prófétai beszéd, mert egyrészt együtt voltak Jézussal a szent hegyen, ez egy olyan mély megismerést indított el bennük, amit a feltámadott Jézussal való találkozás tett igazán stabillá, másrészt a Szentírásban olvasható prófétai beszédeket kiemelten tiszteletben tartották, igazodási pontként kezelték (lásd: 2 Péter 1:16-21). A feltámadott Jézus személye a legnagyobb természetfeletti garancia, amit ezek az apostolok élvezhettek, és amit a Szent Szellem egyértelmű munkálkodásával pecsételt meg az Úr a szolgálatukra, hitelességükre nézve. Mindemellett érvényes a páli instrukció: mindent megvizsgáljatok, ami jó, megtartsátok, a rossznak a látszatától is őrizkedjetek. (lásd: 1 Thessz 5:21) Két fő ellenőrzési lehetősége van minden hvőnek, amikor próféciát hall, vagy olvas: a Szentírás igazságainak az irányvonala és a benne lakozó Szent Szellem.

Amíg tapasztalatlanok voltunk, sok mindent benyeltünk, mint kacsa a nokedlit. Nehezen tudtuk volna megvizsgálni az ige mércéje szerint. Később ez már nem volt probléma. Ahogy szellemi emberként erősödik az ember, a belső csekkolás is egyre egyértelműbb. Miért kell mégis a külső igazolás? Szükséges egyáltalán?

Ez az egyház folyamatos növekedésével, érettségre jutásával van kapcsolatban. A próféciák lehetséges veszélye miatt sajnos van egy megérthető bizalmatlanság. Jobb, ha nem elutasításba torkollik mindez, és jobb, ha nem a csalódások és sérülések szaporodását idézi elő a mindenféle prófétálás között létrejövő katyvasz. Nos, az Efézus 4-ben apostolok, próféták és más szolgálati ajándékok szerepéről ír a Szentírás, akiknek a fő funkciójuk a szentek tökéletesbítése, míg el nem jutunk mindnyájan a felnőttkorra, Krisztus teljeségével ékeskedő kor mértékére, amikor már nem tudnak össze-vissza befolyásolni az emberek szeszélyei és a kiszámíthatatlan tanítások. Az Efézus 4 szerint a felelősséget felvállaló szolgálók egyrészt a szolgálat munkájában tökéletesítik, fejlesztik a hívőket, másrészt a gyermekség és a befolyásolhatóság csapdáit segítik kikerülni. Ez nem azt jelenti, hogy majd ők mindenre rámondják, hogy ez rossz, ez jó, hanem azon dolgoznak, hogy az egyének is egyre jobban felismerjék ezt. Mindezt a szeretetben megvalósuló kapcsolatok, kötődések segítségével. Addig is, a próféciák jellegéből adódóan, mivel Istenre hivatkoznak az üzenetek, kell a segítség, az útmutatás az erőtlenebbek, tapasztalatlanabbak számára, de sok esetben jól jön a folyamatos fejlődés útján, különböző kihívások és nehézségek között küszködő átlagos hívőknek is. Ezért az egyik hasznos bibliai szempont az “ajánlás”. Ilyet sokszor olvasunk Pál apostol leveleiben is, de ezt láthatjuk az Apcsel közismert konfliktusában, amikor a Jeruzsálemből jött hívők bolygatták fel az antiókhiaiakat, szintén megjelenik az ajánlás kérdése – róluk a jeruzsálemi apostolok és vének tanácsa egyértelműen megírta, hogy nem ők küldték őket. Ez tehát fontos szempont volt.

Természetesen, minél szélesebb körű valakinek a szolgálata, annál nagyobb jelentősége tud lenni az ajánlásnak. Mindazáltal, soha ne feledjük: a szentírás soha nem köti ajánláshoz a prófétálás lehetőségét. Ha az Úr szól, ki ne prófétálna? (Ámós 3:8) Ha valaki próféciát hall vagy olvas mástól, akkor a fogadó személynek a felelőssége, hogy megvizsgálja a tartalmát. (Ha téves dolgot talál benne, akkor sem az adott prófétáló személyt kell “elásni”, hanem a tévedéseket kell a helyén kezelni, de ez a téma már túl hosszú lenne itt.)

És akkor most Dombó Zsolt pásztor tájékoztatása alapján íme a tudnivalók a Belvárosi Gyülekezet prófétai csapatáról: a prófétai csapat vezetője, Eyassuné Mária, prófétai szolgálatban áll. A prófétai szolgálatba állítása 2016-ban történt, a Mikes Attila vezetése alatt működő Próféta Suli vezető csapata kente fel: Perjesi István, Mikes Attila, Szilágyi Zsolt, Hámori Attila, Paul Henderson, Dombó Zsolt. A Prófétai Suli Dr. Sharon Stone próféta folyamatos mentorálása alatt működik, tehát ő a szellemi befedezője. Dr Sharon Stone-ról érdemes tudni, hogy a Prófétai Vének Apostoli Tanácsának a tagja, róluk a nemrég szervezett Globális Prófétai Csúcstalálkozó kapcsán is lehetett olvasni-hallani (amely a Generals International szervezésében van rendszeresen összehívva, ennek a szervezetnek pedig Cindy Jacobs a társalapítója).

Ezt a tájékoztatást kaptam tehát Dombó Zsolttól, a Belvárosi Gyülekezet pásztorától.

És a végére még egy személyes gondolatot engedjetek meg… Örülök annak, hogy ennyi név, ennyi kapcsolat, egymást ismerő és megbecsülő ember, az egymás szolgálatát támogató testvér fedezhető fel egy ilyen kérdés kapcsán. Jó dolog, hogy Krisztus testében “a kapcsok és kötelek segítsége által” történik a növekedés, fejlődés, előrehaladás. Megvallom nektek őszintén, hogy régebben, amikor még több volt bennem a csalódások és téves információk miatti seb, beleszédültem volna ennek a sok névnek, hivatkozásnak, befedezésnek és hitelesítésnek a hallatán. Ma már csak a bibliai értékeket kersem ebben, és örülök neki. Különösen az a megnyugtató, hogy ezeknek az embereknek a prófétálása, szellemi aktivitása nem mások kézrátételétől működik nap mint nap, hanem attól, hogy szeretik és ismerik Jézust, hogy személyesen felvállalják annak a felelősségét, hogy az Úrnak szentelt életet éljenek és folyamatosan fejlődjenek. Ennek a gyümölcse volt az eklézsiának címzett 2018-as üzenetük – amit minden olvasónak és hallgatónak továbbra is személyes felelőssége önállóan megvizsgálni, és annak alapján viszonyulni az üzenet tartalmához.

Összességében örülök a felvetett kérdésnek és az ehhez kapcsolódó problémafelvetésnek illetve válaszlehetőségnek, mert maga a Prófétai Napló is azzal a fő céllal jött létre annak idején (2010-ben), hogy a prófétai szolgálat és annak hitelessége helyreálljon, egyre jobban megismerjék az emberek ennek az igazi, bibliai működését, és minél szélesebb körben tudjon terjedni az eklézsiában a hiteles prófétai szolgálat gyümölcse és építő munkája.

Országh György
szerkesztő, Prófétai Napló